5 jel, hogy a gombád az enyészet útjára lépett

Furcsa egy alapanyag a gomba: se nem növény, se nem állat, a sütés-főzés során is kényeskedik, külön oda kell rá figyelni… ugyanígy a tárolási körülményeire is. A Napi Tipp most elárulja, mely jelek adhatnak okot aggodalomra.

Alapvető szabály a gombával kapcsolatban, hogy minél frissebb a kalapos, annál jobb vele dolgozni: ilyen zsenge állapotában érhetjük el a tökéletes ízt és állagot, legyen szó bármilyen fogásról. Persze a körülmények nem mindig engedik, hogy azon nyomban megfőzzük a boltban, piacon megvásárolt alapanyagot – a tárolás során a gomba pedig egyre csak satnyul és satnyul. Ez idő alatt találkozhatunk az alábbi jelekkel, amelyek mind arra sürgetnek majd, hogy végre kezdjük már el a főzést!

5 jel, hogy a gombád az enyészet útjára lépett

Látható lemezkék

Alapesetben, amikor a gomba még friss, kevésbé láthatóak vagy kevésbé nyíltak a kalap alján elhelyezkedő lemezkéi. Ez természetesen gombafajtól függ: a csiperkének például van külön „védőrétege”, ami a lemezek felett húzódik, majd idővel, ahogy öregszik a kalapos, visszahúzódik – ezzel szemben az ördögszekér-laska már alapból mutogatja lemezeit, de frissen ezek még zártak.

Foltos kalap

A friss gombák színe makulátlan, jó esetben egyszínű (fehér, barna, drapp, stb.), ez azonban megváltozhat, ha hosszas tárolásnak tesszük ki a kalaposokat. Idővel sötétebb, barnás foltok jelenhetnek meg a kalapon, tönkön, vagy ütődések miatt vagy a túlzott nedvesség hatására.

Ez gyakran nem jelenti még, hogy ehetetlen vagy romlott a gomba, csupán már nincs annyira ereje teljében, mint korábban. Persze, ha penészt látunk, konkrét rohadást, dobjuk ki az egészet!

Puha hús

Jó esetben egy friss gomba húsa ugyan puha, persze ez nem azt jelenti, hogy könnyen be tudnánk nyomni az ujjunkkal. Inkább egy ruganyos, masszívabb puhaság ez, ami sajnos idővel eltűnik. Ha azt érezzük, hogy a kalapos állaga már inkább egy szivacséra hajaz, kezdhetünk aggódni.

Nyálkás vagy száraz felület

Sok múlik a tapintáson, ha épp azt próbáljuk eldönteni, jó-e még a gombánk vagy sem. Rögtön tudni fogjuk, hogy valami nincs rendjén, ha hozzáérve a kalaphoz vagy a tönkhöz nyálkás felülettel találkozik a kezünk. Egy friss gomba akkor jó, ha érintésre „bőrszerű” a felülete: se nem túl nedves, se nem száraz.

A nedvesség túl zárt közegben, míg a szárazság a nagyon nyitott helyen való tárolás következménye lehet: kerüljük mindkét végletet. A gombának egy félig zárható tároló a legjobb lakhely, ahol kontrollálva van a kialakuló nedvesség mennysége (pl. papírtörlővel).

Élesztős illat

A nyers gombának amúgy sincs kellemesnek mondható illata, persze ez bőven messze áll attól az egyenesen orrfacsarónak mondható, élesztős szagtól, amit a gomba akkor kezd el árasztani, ha túl sokáig tároltuk, ráadásul nem megfelelő helyen. Ha ezt érezzük, vizsgáljuk meg a kalaposokat a többi, fent említett jel szempontjából is, majd, ha még jónak ítéljük, öblítsük át, töröljük szárazra és úgy használjuk.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!


További konyhai tippeket leshetsz el innen:

Hirdetés

Támogatott tartalom

Címlapról ajánljuk

További cikkek