Tök, sárgarépa – ennyit mondott gyerekkoromban orvos nagybátyám, amikor fehér pöttyöket látott a körmömön. Unokáim kezeit most én szemlézem, aztán… készítek egy sütőtöklevest.
Mi köze a pöttyöknek a tökhöz vagy a répához? A körmökön időnként látható fehér színű elváltozásokat az A-, E- vagy B-vitamin hiánya okozhatja. Van olyan vélemény is, hogy a kalciumhiány a ludas. Nos, a sütőtök és a sárgarépa mindezekben bővelkedik (a tökmag pedig a B-vitamin „lelőhelye”). Mindenesetre, az A-vitaminnal kapcsolatban ne legyenek kételyeink, mert a tök és a répa napsárga színüket az A-vitamin előanyagától, a karotintól kapják. Ez a provitamin alakul át aztán a szervezetünkben vitaminná.
Igaz, a sütőtököt tipikusan téli zöldségnek tartjuk, ám még így tavasszal is igazi vitaminraktár. Nem sorolom most fel megannyi jótékony hatását a két sárga zöldségünknek, csak egy valamire szeretném felhívni nagyitársaim (és persze a szülők) figyelmét. Mégpedig, hogy valamilyen zsiradékkal – olaj, vaj, tejszín stb. – készítsék finomságaikat tökből és sárgarépából, mivel némi zsír kíséretében könnyebben alakul át az A-vitamin, majd szívódik fel szervezetünkben. A hatékonyságra én még ráerősítek egy kis gyömbérrel, ami segíti a tápanyagok beépülését. Egy másik turpisságot is elárulok: a sütőtöklevesbe, ha éppen árválkodik otthon egy szál répa, biztos, ami biztos alapon, még azt is beleteszem. (A tökkel együtt megsütöm, fóliába tekerve.)
Tálalásnál aztán mehet a leves tetejére pirított tökmag vagy tökmagolaj. Megpötyögtetem végül varázserejű pöttygyűjtő tejszínnel – az a dolga, hogy begyűjtse a körömpöttyöket –, a biztonság kedvéért unokáimmal elmondunk néhány abrakadabrát, meg jöhet egy kis ráolvasás: Áspis, kerekes, útifüves, leveles, bíbola-bíbola pacs, pacs, pacs – és biztos, hogy eltűnnek a pöttyök!
Mari nagyi
