A gabonaipari termékek megújulásának idejét éljük. Egyre több ősi vagy régen elfeledett alapanyag jön vissza, és alkotják a hétköznapi étkezéseink alapját, ezzel sokszínűbbé téve a táplálkozásunkat és a napi főzéseinket. A változatosság gyönyörködtet, és ez milyen igaz! Most egy pár alternatív gabonát hoztunk nektek, amelyekkel ti is gazdagíthatjátok az ételeiteket. Példákat is mutatunk, miből, mit érdemes készíteni, nézzétek:
Amaránt
Az amaránt, vagy más néven disznóparéj a Föld egyik legősibb kultúrnövénye. A mai Közép-Amerikában már 5-6000 évvel ezelőtt kenyérgabonaként termesztették. Az amaránt a gabonáknál sokkal több fehérjét tartalmaz, valamint jelentős a magnézium-, vas- és kalciumtartalma is. Az egész magból a hajdinához hasonló köretet készíthetünk, lisztjét kenyerekhez, különböző süteményekhez, linzerekhez használhatjuk. Nemcsak lisztként, hanem puffasztott állapotban is kapható, így rögtön fogyasztható, tehát akár a reggeli joghurtba keverve is fogyaszthatjuk, de sütéshez vagy főzéshez is remek.
Hajdina
A hajdina, más néven pohánka a keserűfűfélék családjába tartozik, ennek ellenére a hétköznapi szóhasználatban gyakorta a gabonafélék között említik. Ez azért lehet, mert a bükkfa terméséhez hasonlóan barnás-feketés terméshéjjal borított, és jellegzetes, háromélű szemtermését a búzához hasonlóan használják fel. Ázsia középső, mérsékelt égövi területeiről kezdte meg hódító útját, és gyakorlatilag Japánon, Kínán át egész Európában mindennap fogyasztották. A burgonya és a búza elterjedésével egyre inkább háttérbe szorult, de szerencsére napjainkban újból egyre népszerűbb lesz.Tápértékét jellemzően a szénhidráttartalma adja, de a hagyományos gabonaféléktől eltérően a hajdina rosttartalma kiemelkedő. Aminosav-összetételét tekintve is sokkal kedvezőbb, és kalcium- és magnéziumtartalma is magas. Emellett igen értékes vitaminforrás: E-, B1- és B2-vitaminok találhatók benne. Flavonoid- és rutin (P-vitamin-) tartalma miatt pedig többek között a sugárkezelések okozta egészségkárosodásnak is kiváló gyógyszere.
Köles
A köles a legősibb termesztett gabonaféle, amely Kína területéről terjed el a világban. Az ó- és középkori magyar területeken a legismertebb gabona volt, aztán a kenyérgabonák térhódításával egyre inkább kikopott a konyhákból. A XVIII-XIX. századtól fogyasztása szinte teljesen megszűnt egész Európában, de Afrikában, Indiában és Ázsiában ma is termesztik, és a világ népessége 1/3-ának ma is mindennapi eledele. A reformtáplálkozás követőinek sokasodása miatt Európába is újból jelen van. Az előítéletekkel szemben a kölesnek van egy sor fontos, az egészségre jótékony hatása és ezért különb helyet érdemelne mai táplálkozásban. Sok értékes fehérjét tartalmaz, és gazdag aminosavakban is.
Quinoa
A quinoa Dél-Amerikából származik, ahol 6000 éve az egyik fő táplálékforrás, az inkák a "Magok Anyjának" tartották. Ásványi anyagokban gazdag leveleiből főzeléket vagy salátát készítenek. Mustármag nagyságú magja összetételében hasonlít a gabonafélékhez, ezért gluténmentes álgabonának is nevezik. Magas a fehérje-, magnézium- és vastartalma. Jól helyettesíti a rizst. Mindent elkészíthetünk belőle, amit rizsből szoktunk: köretet, főételt vagy akár desszertet is. Müzlikeverékek összetevője is lehet, sőt gluténmentes sör készítésére is alkalmas.
Tönkölybúza
A tönkölybúza, vagy más néven ősbúza Magyarországon őshonos növény. Felhasználása teljesen megegyezik a búzáéval. Természetes gabona, amely szinte mindenféle tápanyagot tartalmaz, és kiválóan erősíti az immunrendszert. Könnyen emészthető, magas rosttartalma tisztítja a beleket, javítja a vérkeringést, és csökkenti az érelmeszesedést. Nagyon magas a vitamintartalma: megtalálható benne a teljes B-vitamincsoport, kiemelkedően magas az E-vitamintartalma is. Kalcium-, magnézium-, szelén- és foszfortartalma többszöröse bármely más gabonaféléének.
