A fotózással kezdődött a főzésmániám. Mondhatnám a gasztroképekbe szerettem bele, és azután jött, hogy ki is próbáljam azokat, amit látok.
Elég korán megtanultam főzni, bár anyukám úgy emlékszik, én nem akartam, de már akkor is inkább kísérletezni szerettem, és nem a hagyományos ételeket megtanulni. Középiskolás koromban már én jártam ki a piacra, ezért a piaci nézelődés szeretete azóta is tart. A napokban is kint voltam, és nagyon élveztem, hogy milyen nyári, fantasztikusan gazdag és széles választék várt!
Ahogy idősödöm, megint szeretem a magyar konyhát, szerintem az egyik legfinomabb! Ezen kívül elsőként a görög és a távol-keleti gasztronómiát érzem közel magamhoz, de a spanyol, francia is nagyon tetszik.
2010 óta vezetem a gasztroblogomat, neve Epercsók (eper + csoki), illetve a kókuszcsókra asszociálva. Készítettem is egy nagyon finom pink színű bonbont, ami nagyon tetszetős is volt.
Grillezett őszibarack kecskesajttal
Nagyon örülök, hogy elkezdtem, mert emiatt megismertem olyan konyhai trükköket, különleges alapanyagokat, technikákat, amiket a mindennapi ember nem használ, vagy nem is ismer.
Igazi konyhai művészetet lehet önszorgalommal tanulni a neten keresztül. Természetesen mostanában nagyon divatos és igaszán jó hangulatú főzősiskolák is vannak, amihez már volt szerencsém és mindenkinek javaslom, menjen el egy jó kis programmal, emlékkel és ismerősökkel lesz gazdagabb.
Mi is az én kedvencem? Sokszor gondolkodom ezen, azt hiszem (külső szemmel is) az édesség győzött. A torta, süti számomra kihagyhatatlan, nagyon sokfélét kipróbáltam, és nem tudok leszokni róluk, például Olaszországban járva minden nap meg kellett kóstolnom a tiramisut (akár több helyen is)!
Viszont örülök, hogy szintén a blogírás miatt elkezdtem használni egészségesebb hozzávalókat, alapanyagokat. A második kedvencek közé a tengeri herkentyűket tenném, amit bármikor meg tudok enni! Sokszor beszélgetek olyanokkal, akik undorodnak ezektől, de szerintem nem jól elkészített ételeket kóstoltak és azért nem szeretik. Görögországban, Korfun ettünk pár éve olyan polipcsápot és töltött tintahalat, amikért azóta is vágyódok vissza!
Órákig tudok beszélgetni ételekről receptekről, imádom, ha valami olyat mondanak, amit ki is próbálhatok. Viszont, mivel nem ragaszkodom a receptekhez, ezért nehéz dolgom van, amikor itt , a NoSalty-n megkérdeznek, pontosan mennyi, hány centis, hány darab lesz. Kicsit mindig szoktam változtatni, és ritkán mérek, például lisztre sokszor mondom, "amennyit felvesz", és hasonló szlogeneket, mert tényleg úgy készítem, érzésre az ételeket.
