A tévé, az internet és a konyhai magazinok mindent megtesznek azért, hogy napi legalább három alkalommal induljon be a nyálelválasztásunk valami ízletesen elkészített, gyönyörűen fotózott étel láttán. Ilyen körülmények között majdnem különlegességszámba megy, ha a képzeletünk beindul egy kép nélküli ételleírástól. Azért egy gyakorló kajamániásnál akkor is előfordulhat, ha épp nem Krúdyt olvas. Élénken emlékszem, jó tíz évvel ezelőtt, mikor Szabó Magda Disznótor című könyvét olvasva, a történethez amúgy szorosan nem kapcsolódó vacsorára felszolgált töltött tojást elképzelve egy hétig éreztem a számban az ízét. És így volt ez most egy húsvéti kalács kapcsán is.
Fél éve aztán megint csapdába estem - ezúttal jóval mélyebbe. Egy húsvéti cikk összeállításhoz kerestem anyagot, mikor rátaláltam a centropára és a hatfonatú húsvéti kalácsra. Ezen a weboldalon - más egyéb érdekességek között - XX. századi zsidó élettörténeteket találhatunk. A holokauszttúlélőkkel készített interjúknak csak az egyik célja a vészkorszak bemutatása, erősen koncentrál az interjúalanyok korábbi életére is. Akit egy kicsit is érdekel a mindennapos történelem, aki szívesen hallgatja - hallgatta volna - a nagyszülők történeteit a múlt század első feléről, akit izgat, hogyan éltek az emberek hetven, nyolcvan évvel ezelőtt, azoknak szeretettel ajánlom az oldalt.
Az ország minden részéről, sőt, még a szomszédos országok magyar nyelvű lakóival is vannak interjúk, így a magyarországi zsidóság teljes skálájának életével megismerkedhetünk a kisvárosi iparostól a vidéki parasztemberen át a nagypolgári életet élő ügyvédig. A történelem szereplői mindig kisemberek, megszokott rutinnal, szokásokkal - és a csoportra jellemző étkezéssel. Mivel a zsidó kultúráról, az ünnepekről, szokásokról relatíve keveset tudok, a történetek számomra kincset érnek. Különösen azok a részek, amelyek az étkezésről szólnak.
Megszámlálhatatlan órát töltöttem azzal, hogy a különböző, általam nem ismert, történetekben szereplő recepteket megpróbáljam rekonstruálni, utánuk keresni, végül mégis ezt a kevéssé egzotikus, viszont régen minden pénteken elkészített fonott kalácsot, a barheszt, vagy ha úgy tetszik, a hallát készítettem el.
A fonott kalácsnak nincs kőbe vésett receptje, van, ahol sósabbra készítik, van, ahol édesebbre, fonják kerek és hosszúkás alakúra, szórják mákkal vagy szezámmaggal. Az alapanyagokat is lehet variálni - ha kóser kalácsot szeretnénk, akkor vaj helyett például olajat kéne használnunk. A vaj és a hús közös fogyasztása ugyanis nem engedélyezett a zsidó vallásban, így ez a kalács (így, ahogy én készítettem, vajjal) veszélybe sodorhatja a kóser étkezést, amennyiben előtte-utána 8 órával húsosat fogyasztottak. Mivel a vaj miatt már úgyis elvettem a lehetőséget a kalácsomtól, hogy igazán kóser lehessen, már nem foglalkoztam azzal, hogy külön, tejes edényben készítsem, és hogy a sütőt teljesen kisikáljam előtte. Sőt, sóba sem mártottam fogyasztáskor. De legalább a lisztet átszitáltam!
Íme a videós segítség, ha nekiállnál te is a hatos fonású kalácsnak:
Ez a csodás fonott kalács nemcsak karácsonyra, hanukára vagy húsvétra kiváló, de bármelyik reggelire is. A videós segítség pedig remélem annak is hasznára lesz, aki még soha nem mert nekifogni a hatágú kalács készítésének.
Szerző: Dacota
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Még több praktikacikk:
