Míg régen minden folyékony fogást kenyérbe vagy cipókba töltve tálaltak, még mindig sok nemzet konyhájában megtalálható ez az egyszerű, és egyben ízletes eljárás. Mivel a kenyér egyszerre tányérként és kísérő köretként is funkcionál, rendkívül praktikus így tálalni a finomságokat, csak arra kell figyelni, hogy egészen az étkezés végééig tányérként is funkcionáljon a cipónk, és ne ázzon át, pépes főzelékké változtatva az egész ételt, amit nem szívesen fogyaszt el az ember.
Sok helyen a francia hagymalevest, a különböző fűszeres krémleveseket, de a húsos, ragus fogásokat is tálalják cipóban – és ha jól csinálják, tényleg rendkívül laktató finomságokat lehet így készíteni, ha pedig a kenyér ízesítésével is játsszunk, plusz különleges ízeket, fűszerezéseket is adhatunk az ételekhez.
Ők is mehetnek cipóba:
De nemcsak levest vagy raguszerű egytálételeket lehet kenyérbe tölteni, de a kenyereket, bagette-eket beirdalva és megtöltve készíthetünk laktató kísérő fogásokat is, amiket aztán egy leves mellé kínálhatunk. Ezeket általában fűszeres vajjal és különböző, zsíros és jól olvadó sajtokkal szokták megtölteni. Van, amikor a kenyér közepét kivágják, és ide töltik a sajtos, vajas, fokhagymás tölteléket, máskor keresztirányban irdalják be a kenyeret, és ezekbe a réseket kenik meg fűszeres vajjal, töltik meg fokhagymával és/vagy sajtokkal. Egy dologra kell minden ilyesfajta ételnél figyelni:
egyrészt nem érdemes spórolni a töltelékek mennyiségén és minőségén – annál finomabb lesz ugyanis, minél gazdagabban megtöltjük a kenyeret, másrészt hiába kap majd nagyobb hangsúlyt az olvadós, zsíros töltelék, ha rossz minőségű kenyérbe töltjük, nem lesz olyan finom.
Ha nem is a legdrágább, kézműves kenyereket használjuk erre, figyeljünk arra, hogy friss és finom, tartalmas kenyérbe töltjük, úgy lesz igazán jó ráharapni a fűszeres szeletekre.
Hogy ne ázzon szét?
A levesek esetében is fontos szempont a kenyér minősége: a gyorsított kelesztéssel készülő, pillekönnyű és felfújt pékáru itt sem jó megoldás: hiába tűnik méretre megfelelőnek, pillanatok alatt átázik, mivel nincs rendes kérge az ilyen péksüteményeknek. Itt vagy a házi – és épp ezért óhatatlanul tömörebb, konzisztensebb – cipókat és zsemléket ajánljuk vagy azokat a kovásszal készülő, kézműves darabokat, amelynek a héja már-már túl vastagnak és keménynek tűnik.
Ez a vastagság és szinte kőkeménynek tűnő héj lesz az, amiért tökéletes lesz számunkra a cipó, amibe például krémlevest készülünk tölteni. A belsejét egy kanállal vájjuk ki, és ki ne dobjuk, hiszen remek kruton készíthető belőle egy következő leveshez.
Fontos!
Az így elkészült ki tálba közvetlenül a tálalás előtt merjük csak bele a levest, hogy a forró finomságot kanalazva szép lassan ázzon csak át a kenyerünk, épp annyira, hogy mindig lehessen néhány finom falatnyit lekapargatni a belső oldaláról evés közben.
Ha jól dolgoztunk, az étkezés végére épp annyira ázik majd át a cipó, hogy pár könnyed mozdulattal akár szét is szedhető, és akinek van még hely a gyomrában, be is tudja lakmározni az egész fűszeres, ízes kenyeret úgy, hogy egy morzsa sem marad belőle.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
További inspirációt szerezhetsz innen:
