Tiramisu Vicikó konyhájából
A szerelem ezzel a világhírű, krémes-puha-habkönnyű-kávés-alkoholos olasz desszerttel még a 80-es évek végén kezdődött Olaszországban, egy kis vendéglőben. Egy kitűnő vacsora pompás záróakkordja volt, ami abban a pillanatban eldöntötte a sorsomat vele kapcsolatban! Akkoriban nem volt még elérhető internet, így nagyon nehéz volt könyveken kívül máshol recepteket keresgélni. Mindent megtettem, hogy rábukkanjak az eredeti receptre, de valahogy nem sikerült. Abban az időben ez a csodálatos édesség itthon egyáltalán nem volt még ismert sem, nemhogy a meghatározó alkotórészei kaphatóak lettek volna. Aztán teltek-múltak az évek, és immáron több mint 20 éve, hogy összehozott a sors Németországban egy német kolléganővel, aki egyik alkalommal mikor vendégül látott bennünket, desszertnek tiramisut készített. Mesélte, hogy Olaszországból van a receptje, és milyen egyszerű az elkészítése is. Végre megvolt a recept!!! Csak a megfelelő hozzávalók kérdése, hogy jól sikerüljön, ami a kitűnő espresso, csakis marsala és természetesen a mascarpone! Többször voltunk vendégségben náluk, és én mindig megkértem, hogy készítsen újból és újból tiramisut., mert azzal egyszerűen nem tudok betelni... Tudom, szívesen meg is tette. :-) Mígnem egyik alkalommal, mikor ők jöttek hozzánk, gyönyörű csomagolásban ajándékként kaptam egy szép zöld tálat, különleges papíron a receptet. ;-) De azért akkor is jött egy kész adag, mellékesen! :-))) Köszi most is, kedves Kerstin! Szerencsére több évig kinn éltünk Németországban, kivártuk, míg itthon is kaphatóak lesznek a hozzávalók, és 99-ben hazajöttünk. :-)) Így volt időm odakinn bőven kigyakorolni a készítését. Számtalanszor készítettem már el vendégségnek, családi-baráti bulikra, ilyen-olyan mennyiségben. Sok-sok barátnőm ezt a receptet használja, és lelkesen számolnak be, hogy milyen sikerük van vele. A legnagyobb dicséretet - természetesen mindegyik az -, de mégis a nápolyi barátaink-kollégáink mondták. Vendégség nálunk... elérkezett a desszert, és mit készítettem volna, ha nem tiramisut?! Le kellett tesztelni, hogy mit szólnak a vérbeli olaszok! Elkezdték enni, én csak a szemem sarkából vártam a hatást, de semmi! Csak ettek, ettek csendben. Azt hittem, húha, itt nagy gond van! Mire Salvatore kissé meghatódva, hogy szinte meg se tud szólalni, mert ez annyira finom! Pont olyan, mint amit az édesanyja készít...! Ezek, és jó néhány vendégség, eszem - iszom után, néhány évre, Christiane és Salvatore esküvői, háromemeletes tortáját is, saját kérésükre, nekem kellett készíteni. ;-) Az elkészítésnél a marsalát helyettesíthetjük weinbrand-dal, de nem amarettóval!
