Tejszínes-gombás tészta - a leggyorsabb
A beskatulyázott rab saját feljegyzései. Idézet az eredeti szövegből: „Hosszú évek óta tart már a szenvedésem. A bezártság eredendő okára már nem is emlékszem, olyan régen volt. Az emlékek a szenvedés homályába vesztek. Nincs más csak a bezártság, a hűvös, nyirkos hideg és a zsúfoltság. Ha néha ki is szabadul egy-két társam, akkor csak pillanatokra élvezheti a szabadságot. Szinte azonnal fehér lepellel borítják, majd többször számomra ismeretlen, sárga masszába nyomják, hogy levegőt sem kap. Aztán jön az őrült forgatás valamilyen iszonyú, morzsalékkal teli, óriási edényben. Így várják sorsukat, mely már a születésüknél eldőlt.” Hát eddig az idézet. Mikor a kezem közé került, azonnal tudtam, cselekednem, segítenem kell. Vajon miért van az, hogy berozsdásodott, öröklött beidegződés alapján ítélünk, cselekszünk, és nem tapasztalati úton szerzünk tudást, alkotunk véleményt. Szakítva a hagyományokkal utánanézek a dolognak. Miért van az, hogy alapvetően abból indulunk ki, hogy a csiperkegomba, ami az egyik legolcsóbb a piacon, szinte csak rántott vagy töltött gombának jó? Mert nincs saját, karakteres íze. Ez nem igaz kérem. Be is bizonyítom. Ez a legegyszerűbb gombás recept, amit valaha elkészítettem, és egyben az egyik legfinomabb is. Amire szükség van ehhez: 1 üveg száraz fehérbor, 0,5 kg csiperkegomba (lehet fehér vagy barna is), 3-4 dl tejszín (20%-os), 1 tojássárgája, só, bors és egy cs durumtészta (lehetőleg tagliatelle). Szigorúan az objektivitás miatt, hogy tudjuk, mi kerül a gombára. Pukkantsuk ki a bort, majd kortyolgassunk el - lelkileg felkészülve a bizonyításra - egy jókora pohárral. A gombát alaposan mosd meg, majd egy éles késsel vágd őket először ketté, majd az egészet vékony cikkekre aprítsd fel. Így: egy nagy serpenyőbe önts 4 evőkanál olívaolajat, forrósítsd fel, majd borítsd bele a felcikkezett gombát. Jó nagy adagnak néz ki, de ez csak megtévesztés. A gomba el akar téged ijeszteni. Ez a veszélyhelyzetben való viselkedés az állatvilágban is jól megfigyelhető. Számos faj használja ezt a védekezési formát, mely szerint, ha ellenség közeledik, akkor felfújja, megemeli magát, hogy nagyobbnak, többnek látszódjon, mint amekkora valójában. Ez sokszor meghátrálásra készteti a támadót. De te ne hátrálj meg. Szóval sózd, borsozd meg, (nem szóval sózd, hanem csak sózd, a szóval csak ilyen összeköttetést szolgált az előző gondolattal…), majd fedd le. Párold 5-7 percig, amíg össze nem esik és levet nem ereszt. Ezt követően vedd le a fedőt, és főzd tovább addig, míg el nem párolog a leve. Na, most kell rendesen alágyújtani. Miután elpárolgott alóla már minden folyadék, elkezd pirulni. Folyamatosan kevergesd. Nagyon fontos, hogy minden oldala jól megpiruljon a gombának, mert ez hozza ki belőle azt a karakteres ízt, amit a rántás és a töltve sütés soha. Érezni fogod az illatán, hogy jól csinálod-e. Közben főzz meg egy fél csomag (250 g) tésztát, de al dente módon, tehát ne szétfőzd, hanem ahogy azt kell. Minden csomagra rá van írva, hogy ez hány perc. Ha a gomba közben megbarnult, megpirult, akkor jöhet rá a 3 dl tejszín. Csak addig főzd, amíg a tejszín fel nem forr. Ha kész, akkor fogj egy mély lábast, öntsd bele a tésztát, borítsd rá a forró gombás szószt, majd az 1 db tojássárgáját, és gyors mozdulatokkal rendesen keverd el. Kész. Tálalhatsz. Nem fogod elhinni, hogy milyen finom.
