Már édesanyám is küszködött, hogy a grízgaluskája puhára sikerüljön, mikor főzte az "aranylevest" (húgommal hívtuk így az aranyló-csillogó húslevesét). Én addig folytattam ezt az idegtépő hagyományt, míg Lizus Nénink (aki kelt tészta sütésre is megtanított) meg nem mutatta az Ő módszerét. "Nagyon egyszerű- mondta: 5 kanál dara, egy tojás, csipet só és egy kanál fagyos zsír. Az fontos, hogy a zsír fagyos legyen! Jól átkevered, hagyod legalább 30 percet állni, de állhat tovább is. Azután csendesen fövő levesben, lassú tűzön főzöd egy percig, majd elzárod a tüzet alatta, hogy a gőzben puhuljon! Ha hirtelen főzöd nagy tűzön, akkor nem tud a dara kedvére dagadni. Grízgaluska az "gőzgaluska"; próbálj így emlékezni...menni fog!" Nagyon hálás vagyok ezért is Lizus Néninek, mert az elmúlt 40 év alatt valószínű több százszor készítettem sikerrel!