Egyszerű vaníliakrémes palacsinta
Történt egyszer, még fiatalasszony koromban, hogy szüleim és nagyszüleim nálunk töltöttek néhány napot. Egyik nap palacsintatésztát kevertem, és már sütni akartam, kerestem a palacsintasütőt. Ahogy elővettem, nem hittem a szememnek, mert az addig kicsit használtas teflon borítása helyett egy merő tükörsima fémfelület volt a belseje. Anyukám, látva a meghökkenésemet, mosolyogva elárulta, hogy a nagymama megdöbbenve súgta neki minap, hogy észrevette, valami nagyon csúnyán le volt ragadva a palacsintasütőmben (ez volt a teflonbevonat :)) ), de ő kisúrolta. Ugyanis ő még nem ismerte a teflonedényeket. Szegénykém, mennyit dolgozhatott vele! Elszontyolodva álltam neki palacsintát sütni a teflonmentes teflonserpenyőben, de csodálatos módon még ezerszer jobb lett, mint volt. Azóta is azt használom, és eszemben sincs lecserélni valami újra. Szörnyen ütött-kopott már, de még így is van, hogy kölcsönkérik tőlem, ha jó palacsintát akarnak sütni. Én pedig minden egyes palacsintasütéskor mosolyogva gondolok a nagymamára.
