Zöld olajbogyó

Az olajfa őshazája eredetileg Kis-Ázsia lehetett, mára elsősorban a Földközi-tenger partján termesztik, de Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon is gyakori. A bogyók alakja, mérete a fajtára jellemző, de színük leginkább arról árulkodik, hogy milyen éretten szedték őket. A zöld olajbogyót az érés során szedik le, színe a halvány vagy élénkzöld. A zöld olajbogyó kevesebb olajat tartalmaz, mint a már érett, fekete olajbogyó, ugyanis az olaj az érés során keletkezik a termés húsában. Az olajbogyót kesernyés íze miatt általában csak feldolgozva fogyasztják. Az olajbogyót leszedés után többnyire sós vízben pácolják, hogy elveszítse kesernyés ízét. A páclét különböző fűszerekkel is szokták ízesíteni. A zöld olajbogyót a fekete olajbogyóhoz hasonlóan számos különböző módon felhasználhatjuk a konyhában, ízesíthetünk vele salátákat, tészta- illetve hústeleket, illetve felhasználhatjuk akár mártások, pástétomok, krémek készítéséhez is. Ehetjük magában, töltve sörkörcsolyaként, vagy savanyúságként. Az olajbogyó tápanyagokban, vitaminokban, antioxidánsokban gazdag, jót tesz a májnak, a bélrendszernek és az izmoknak, megkönnyíti a szív munkáját.