Az 1777-ben, Isztambulban alapított Ali Muhiddin Hacı Bekir Cukrászat szerint a lokumot már a 15. század óta készítik Törökországban. Eredetileg mézet vagy melaszt használtak édesítőnek, vízzel és liszttel készült. A mai, cukrot és keményítőt alkalmazó receptet a 19. században a Hacı Bekir cukrászat fejlesztette ki.
Állaga könnyű, zselészerű, gyakran kicsit ragadós, általában kis kockákra vágva csomagolják, porcukorral vagy kókuszreszelékkel hintve, ami megakadályozza, hogy a kockák összeragadjanak. Különféle ízesítésben kapható, van például mogyorós, pisztáciás, fahéjas, mentás, különféle gyümölcsízű is.
A lokumot Európa a 19. században ismerte meg, egy ismeretlen nevű brit férfi kezdte el először Turkish Delight néven Angliába szállítani. Hamarosan egész Európában kedvelt édesség lett. A török elnevezés valószínűleg az arab eredetű lokma (lukma(t), لقمة), „falat” szóból származik. Más vélemények szerint az oszmán rahat hulkum („a torok elégedettsége”) kifejezésből származik. Líbiában حلقوم ḥalqūm néven ismerik, Bosznia-Hercegovinában rahatluk, Romániában rahat a neve. Angolul korábban lumps of delight, azaz „az élvezet falatkái” volt a neve.
(Forrás: wikipédia)

Bármikor.

Semmiképp ne maradjon szabad levegőn, fedetlenül! Neylon zacskóba tárolva hetekig is eláll. Erdélyben karton dobozban tárolják, így külseje megszárad (ízében ugyan nem változtat).