Gránátalma és cékla

A céklát (legalábbis a lila verziót) hajlamosak vagyunk reflexből mindig naranccsal összepárosítani, még akkor is, ha akadnak olyan gyümölcsök, amelyek ugyanolyan jól, sőt akár jobban is passzolnak a színes gumóhoz. Használjuk például a hasonló ujjbefestő tulajdonságokkal rendelkező gránátalmát: keverjük össze sült céklával salátákban, vagy használjuk a gyümölcs ékkőszerű magjait céklás fogások díszítésére.

Póréhagyma és alma

A hosszúkás, zöldesfehér színben játszó hagymát kevésszer használjuk „rendes” zöldségként, tehát raguk, levesek főszereplőjeként, pedig igazán megadhatnánk neki a figyelmet, amit megérdemel. Ezt megtehetjük például úgy, hogy párosítjuk az almával: jó házasság ez, mindkét alapanyag szépen lassan édesre párolható vagy süthető, krémes állagot adhatunk így nekik. Készítsünk belőlük levest, krémlevest, pürét, süssük őket köret gyanánt vagy húsok mellett.

Fodros kel és grapefruit

Talán a legfurcsább párosítás ebben a listában a kesernyés kellevél és a szintén keserű (mégis valahogy más vonalon) grapefruit – mégsem szabad megijednünk ettől az elsőre erőteljesnek tűnő kombinációtól. Egyrészt sokat szelídít az ízagresszión a citrus savassága és enyhe édes aromája, másrészt texturálisan is izgalmas összefogás ez, hiszen a fodros kel nyersen rostos, sütve ropogós, míg a grapefruit lédús, puha állagot képvisel.

Sárgacékla és vérnarancs

Ugyan szó volt arról, hogy unalmas már a sok narancsos-céklás ételpárosítás, de ez az állítás inkább a klasszikus lila céklára és a „sima” narancsra vonatkozik. Használhatjuk izgalmasabban is ezt a két alapanyagot, pontosabban a cékla sárga és édesebb, valamint a narancs „véres”, márványosan bordó és kesernyésebb, karakteresebb verzióját. Használjuk őket salátákban, köretekben, előételekben…akár desszertekben is.