Póréhagyma, újhagyma

Ezek a hosszúszárú, zöld-fehér, pikáns zöldségek igen gyakran megfordulnak a konyhánkban egész évben, de főleg tavasszal. Zsenge szárukat előszeretettel használjuk, de azért elég sokszor előfordul, hogy lustaságból vagy nemtörődömségből a többi részek a kukában kötnek ki. Pedig a zöld levélből készülhet pesto, aprítva ehető díszítéssé válhat, kiszárítva pedig fűszerként élhet tovább. Az egészséges, ép, megtisztított gyökerek pedig némi olajban ropogósra sütve igazi különlegességnek számítanak.

Csicserikonzerv

A legtöbbször minél hamarabb meg szeretnénk szabadulni a konzerv belsejében lévő létől (talán azért, mert azt gondoljuk, tele van mindenféle nemkívánatos, egészségtelen anyaggal: pedig nem, ez csak só és víz), és így teljesen figyelmen kívül hagyjuk annak sokszínű felhasználási lehetőségeit. Pedig az aquafaba alapját adhatja megannyi vegán desszertnek (ugyanis tojásfehérje-imitátor), de egyszerűen egy levesbe, raguba is belefőzhetjük. Mellékízt nem ad, de egy kicsit laktatóbb lesz tőle minden fogás.

Alma

Igen gyakran fogyasztunk almát, dolgozunk almával és ezzel az is jár, hogy igen gyakran dobjuk ki a gyümölcs teljes mértékben használható és hasznos részeit. A héjából, csutkájából készíthetünk például házilag fermentált almaecetet (egész konkrétan csak hagyni kell erjedni vízben a félretett részeket), de a csíkokban lehámozott gyümölcsburokból készülhet szárított nassolnivaló, almachips is.

Parmezán

Drága mulatság az olaszok isteni, érlelt sajtja, ezért, ha befektetünk egy darabra, legyünk biztosak abban, hogy minden egyes porcikáját kihasználjuk a különlegességnek. Miután ráreszeltük a sajtot kedvenc tésztáink és egytálételeink tetejére, a megmaradt kemény héjat se dobjuk ki, hanem főzzük bele egy gazdag levesbe (pl. minestronéba) vagy olaszos tésztaszószba.

Zöldfűszerek

Annak ellenére, hogy mind tudjuk, mennyi aromás erő és potenciál rejlik a friss zöldfűszercsokrok levágott szárában, mégsem reflexszerű a zsenge, zöld részek felhasználása. Leginkább azért kerülnek a szemetesbe, mert nem lehet őket annyira apróra vágni, mint a leveleket, sőt, némelyik szár annyira fás, hogy még leturmixolni sem lehet. A zsengébb szárakat tegyük pestoszerű krémekbe, a keményebb, fás részeket pedig kössük össze bouquet-garni (főzéshez használt fűszercsokor) gyanánt és főzzük bele leveseinkbe, egytálételeinkbe. Csak ne felejtsük a végén kihalászni!

Vaníliarúd

Egy kategóriába esik a parmezánnal: ritkán vásárolt luxustermék ez is, amit figyelmesebben kéne használnunk, ha már egyszer megvettük. Miután magjait kikapartuk, belefőzhetjük az adott édességbe (cukrászkrém, madártej, stb.), ez alapvetés, de még utána is van annyira potens a fűszerhüvely, hogy további ízt nyerjünk ki belőle. A lemosott vaníliarudat tegyük kristálycukorba vagy vodkába, így készítsünk házi vaníliás cukrot/aromát.