A minőségi csokoládé soha nem volt olcsó mulatság. A kereskedelembe kerülésekor egyenesen luxuscikknek számított, a századfordulón sem engedhette meg mindenki magának, de még ötven évvel ezelőtt is a gyermekálmok netovábbja volt egy egész tábla csokoládé - még a legpénzesebb szülők csemetéi sem ettek napi rendszerességgel ebből az édességből. A csoki nagyjából a II. világháború után lett könnyen elérhető, mindennapos nasi, na persze nem nálunk, hanem a vasfüggöny túlsó oldalán élő szerencsésebbeknél. Nagyjából ebben az időben indult meg a csokipótló anyagok és a nagyipari élelmiszergyártás is, így a csokirudak, csokitáblák és a kakaópor is viszonylag egyszerűen elérhetőek lettek - természetesen nem a korábbi minőségben.
Ma, attól függően, hogy mennyire mélyen szeretnénk a pénztárcánkba nyúlni, kaphatunk 100 forintos csokirudat meg több ezer forintos prémium bonbonokat is - a piac egyenlőre nyitott. Ez az állapot azonban veszélyben van.
A világ vezető csokoládégyártója, a svájci Barry Callebaut csoport tavaly 1,7 millió tonnával több csokoládét adott el ügyfeleinek - akik között megtalálhatóak világhírű cégek és kisebb, kézműves manufaktúrák is - mint az azt megelőző évben. Ez 11,7%-os növekedést jelent. Csakhogy ennek az iparágnak a terméke limitált - hiszen nem tudunk kakaóbabot előállítani csak úgy - , így a kereslet növekedésével egyenes arányban az ár is nő. Ezt a gyártók többféle módon próbálhatják meg kezelni: ha nem akarják emelni az áraikat, akkor vagy a kiszerelést kell csökkenteniük, vagy több ostyát, aszalt gyümölcsöt, egyéb tölteléket és kiegészítőt kell tenniük a csokoládéba. Legrosszabb esetben pedig egyre több ízfokozóval, mesterséges alapanyaggal kell megtámogatniuk a termékeiket, hogy az olcsó árat tartani tudják. A kakaó iránti megnövekedett kereslet aggasztja a szakértőket - ha az igények ilyen ütemben nőnek tovább, 2020-ra a kereslet egymillió tonnával lesz több, mint a kínálat.
Ezt az amúgy is súlyos helyzetet tovább nehezítik a globális felmelegedés okozta károk. A legnagyobb kakaóexportőrnek számító afrikai országok átlaghőmérséklete 2-3 fokkal nőhet meg a következő harminc évben, veszélyeztetve ezzel a kakaóbabok termeszthetőségét. Sőt, az utóbbi időben több kakaóbab-ültetvényes és farmer is profilt váltott: az aszály által sújtott földjein kakaó helyett szárazságtűrőbb növényeket termesztenek. A problémát az is súlyosítja, hogy a fő kakaótermő országokban gyakran tör ki fegyveres konfliktus vagy olyan járvány, ami szintén befolyásolja a termést, és így a kakaó árát is - az ebolajárványra például senki nem volt felkészülve, és bár vele kapcsolatban a visszaeső kakaótermés és a növekedő árak az egyik legkisebb probléma, mégiscsak hatással van a csokigyártásra.
A növekvő igényeket az is magyarázza, hogy a fejlődő országok, például India és Kína most érték el azt a gazdasági szintet, amit Európa nyugati országai a II. világháború, vagy a posztszocialista országok a rendszerváltás után. Érthető módon a növekvő bérek és a gazdasági fejlődés mellett ott is egyre nagyobb az igény a csokoládéra.
A vezető csokigyárak első számú célja a közeljövőben - állításuk szerint - az lesz, hogy fenntartható fejlődés elveinek megfelelő kakaóültetvényekről vásároljanak árut. Ettől a csoki persze még nem lesz olcsóbb, így jobb, ha felkészülünk rá, hogy a közeljövőben ennek az ára is nőni fog. Ha azonban igazán őszintén magunkba nézünk, nincs ebben semmi furcsa. A jó minőségű, igazi kakaóból készült csokoládé soha nem volt olcsó, és úgy tűnik, a közeljövőben is csak a silány minőségű édesség ára lesz megfizethető azok számára, akik minden nap élvezni szeretnék.
(via HuffingtonPost)
