Csokoládé éjjel-nappal?

Mi a rossz abban, ha az egyik étkezésünkre csak csokit eszünk? Van helye a változatos, kiegyensúlyozott étrendben a csokoládénak?

Az az érzésem, hogy az emberiség egyik fele Gombóc Artúrral rokon: „Gombóc Artúr mindennél jobban szerette a csokoládét, a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét… és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon”.

Málnás csokitorta light recept

Ilyen állapotban és gondolatok között pusztán matematikai alapon elég könnyen eljuthatunk arra a megállapításra, hogy napi energiaszükségletünknek egy adott étkezésre eső részét csokival elégítsük ki. Vagy még messzebbre megyek: a garantált fogyás reményében élvezetes csokidiétára fogjuk magunkat. És az utolsó (ál)érv a csoki mellett: „magas antioxidánstartalma miatt étrendünk elengedhetetlen alkotórészévé kell, hogy váljék”. (Megjegyzem, ezt az antioxidánshatást, más, alacsonyabb energiatartalmú és táplálkozás-élettanilag értékesebb zöldségekkel és gyümölcsökkel is el lehet érni.) Talán meglepő, de találkoztam olyanokkal is, akik praktikumból csokiznak: viszonylag könnyen beszerezhető sokáig elálló nyersanyag, nincs szükség bonyolult konyhatechnológiai műveletekre elkészítéséhez, nem jelent problémát a maradékkezelés, és még mosogatni sem kell utána.

Mi a baj a csokival?

Leginkább az, hogy az említett antioxidánstartalmon kívül - ami csak a magas kakaótartalmú keserű csokoládékra jellemző - más hasznos tápanyagot nem tartalmaz, tehát üres kalóriaforrás. Viszont van benne sok-sok cukor, telített zsírsav és kalória, és nincs benne teljes értékű fehérje, összetett szénhidrát, probiotikum, C-vitamin. Ha beiktatunk egy csokis étkezést – vagyis kiiktatunk egy komplett étkezést, netán végigcsinálunk egy egyoldalú csokikúrát, számoljunk azzal, hogy hiányt fogunk szenvedni az említett tápanyagokból!

Külön rizikócsoportnak számítom a gyerekeket, az ő tápanyagigényük a gyomorkapacitásukhoz képest nagy. Viszont ha nagy energiatartalmú, de táplálkozás-élettanilag értéktelen nyersanyagokkal tömjük őket - vagy már eljutottak oda, hogy tömik magukat - , elvesszük a gyomrukban a helyet és az étvágyukat a rendes ételektől! Egy másik kellemetlen mellékhatása a csokifogyasztásnak a székrekedés, ami nem ritka jelenség a húsvéti vagy a mikulásnapi csokikollekció után.

A jó hír az, hogy lehet csokizni, csak nem mindegy, hogyan!

  • Mindig befejező fogásként fogyasszuk a csokit vagy más édességet, azt követően, hogy megettük, az ún. hasznos tápanyagokat! Például egy komplett ebéd (pl. hús/hal/tojás/sajt vagy túró + zöldség + köret) után lecsúszhat egy-két kocka.
  • Kössük ünnepi alkalmakhoz a csoki- és édességfogyasztást! Heti egyszer szabad csokizni-sütizni: vasárnapi ebéd után vagy születésnapok alkalmával nyugodtan elfogyaszthatunk egy vékony szeletet a tortából! Arra azért ügyeljünk, hogy ne legyen minden nap valakinek születésnapja!
  • Hosszabb sportteljesítmények utáni időszakra is tervezhetünk csokit, például csokis müzli szeletet szénhidrátpótlás gyanánt!
  • Ha már csoki, ne csak töményen fogyasszuk! Próbáljuk ki az étcsokiba mártott epret, olajos magvakat, almaszirmot!

Címlapról ajánljuk

További cikkek