Mint sok-sok hagyományos ételünknek, így a töki pomposnak is hosszú évszázadokra visszatekintő története van. Az biztos, hogy már az 1400-as években készültek az udvarok kemencéiben kenyérlángosok – akkor még csak fölös kenyértésztából, maradékmentés és spórolás címén. Hamarosan a sütők gyakoroltak egyeduralmat a töki pompos gyártása fölött, már kifejezetten e célra gyártották a tésztát, a feltét pedig nagyjából bármi lehetett, ami éppen akadt otthon. A mára kultikus fesztiválfogássá avanzsált kenyérlángost régen is tejfölös alappal, fokhagymával, szalonnapörccel készítették – ezek az általános magyar háztartásban biztosan megtalálhatóak voltak.
A tésztájának hagyjunk időt, ne kapkodjunk! Igazán nem bonyolult egy finom kelt tészta megalkotása: pár alkalom után meg már tökélyre vihetjük a dolgot. Fél kiló liszthez 3 dekánál több élesztő nem szükséges, fél deci langyos tejben, egy csepp cukorral futtassuk meg. Akkor jó, ha apró buborékok keletkeznek a folyadék tetején. Bár a legtöbb recept olajat ír, mi biztatnánk arra, hogy bátran használjunk zsírt a tésztához, úgy lesz csak igazán finom! A víz most is elengedhetetlen – helyettesíthetjük tejjel is –, a sóról se feledkezzünk meg! Jó két óráig érdemes keleszteni szobahőmérsékleten, letakarva. Nyújtsuk kb. fél centi
S hogy mi kerüljön rá? Elcsépelt lenne azt írnunk, hogy ízlés szerint bármi, de mégis így gondoljuk, bár a tejfölös-szalonnás alap azért nagyon népszerű ízesítési mód. És a lila hagyma! Jaj, a sok-sok lila hagyma! Ki ne hagyjuk! Nagyon sok helyen lehet persze töki pompost kapni, pékségekben, gasztrorendezvényeken, vásárokban, de annyira kevés helyen készítik jól. Mindig hibádzik valami: túl vastag a tészta, nincs megkelve, csínján bánnak a feltétekkel stb. Mivel azonban nem túl bonyolult házilag összedobni, arra biztatunk, hogy februárban lepd meg a környezetedet egy-egy szelet kenyérlángossal!
