A nyaralások egyik legjobb része, akár külföldi, akár belföldi nyaralásról van szó, hogy az ételeken keresztül megismerhetünk más kultúrákat, szokásokat, regionális tradíciókat, és sokunknál a gasztronómiai felfedezés legalább olyan meghatározó, mint maga a pihenés és a kiszakadás a napi rutinból. Most profi séfeket és szakmabelieket kérdeztünk arról, számukra mik a kihagyhatatlan nyaralóhelyek, na meg persze a kedvenc ételeik.
Belföldön utazni menő!
Ha belföldi nyaralásról van szó, akkor a legtöbbünknek a Balaton jut eszébe, de az elmúlt években szépen elkezdődött a vidéki éttermek fejlődése is, úgyhogy ma már a Balatonon kívül is rengeteg olyan úti cél van, ahová kifejezetten a gasztronómia vagy egy-egy étterem köré is lehet utazást szervezni. Ha már úgy érzed, megtelt a Balaton és környéke, célozd meg a hazai nemzeti parkokat és azok vonzáskörzetét – több ajánlót is készítettünk már ebben a témában, a kedvenc (és kipróbált!) helyeinkről való élményeinket mindig szívesen osztjuk meg veletek.
Pohner Ádám séf ősszel Mályinkán nyitja meg éttermét, az Iszkort, így a munkálatok során most ebben a régióban tölti főként az idejét: szerinte Zemplén és a Bükk környéke bármikor szuper úti cél, ezért is vonzotta őket ez a világ. Azt érdemes számításba venni, hogy a nagy nyári kánikulában tényleg tökéletes úti cél, hiszen mindig néhány fokkal hidegebb a hőmérséklet, jó felfrissülést hoz a nagy melegben. A Bükki Nemzeti Parkban kirándulni még nyáron sem megterhelő, ha pedig izgalmas kulináris élményt keresel, mindenképp látogass el Szilvásváradra vagy Lillafüredre, ahol az országban a legfrissebb, helyi pisztrángokat készítik, hétköznapokra is tökéletes program lehet. (Saját tapasztalat: mivel értelemszerűen ezek vízközeli helyek, érdemes a szúnyogokkal is számolni.)
Ha nincs lehetőség nagyobb utazásra, azért a fővárosban is lehet kincseket találni, olyanokat, amelyek kulturálisan és gasztronómiailag is kiszakítanak minket a megszokottból. Beck Marci, a Padron tapas bár egyik alapítója mondott most néhány tippet, mik számára a kihagyhatatlan budapesti helyek:
A jegenye utcai kínai negyedbe bármikor, a budafoki DP-t imádom (azt hiszem, az ő fogásaikra gondolok mostanában a legtöbbet), a Babka és Babka Deli párosban bármikor otthon érzem magam, és ugyanez igaz a Khanra, a Ping- és Dobrumbára. És persze óriási 101, Qui, Vietnamigulyás.hu HK és Enso rajongó vagyok.
Spanyolország, te csodás
A megkérdezett szakmabelieknek Spanyolország az egyik legkedvesebb úti céljuk gasztronómiai és kulturális szempontból, Kerekes Sándor, a Gléda Vendéglő tulajdonos-séfje pedig évekig dolgozott egy madridi étteremben, így jól bejáratott helyeket ajánlott nekünk.
Ha kedvenc úticélról van szó, akkor az egyértelmű Spanyolország, Madrid, ott pedig három hely. A Cafe de Oriente egy elegáns, bisztrósabb hangulatú hely, ahol tradicionális ételeket készítenek, szépen tálalva, jól elkészítve, de egyáltalán nem túlgondoltan. Onnan egy sarokra található a Taberna de Alaberdero, ahol szintén hagyományos ételeket készítenek, egy kicsi, kellemes, fehér abroszos vendéglő. Aztán ott van még a Mesón del Boquerón, ami egy tapas bár a piactól, a Mercado de Sang Migueltől két percre. Olyan hely, ahová betérsz egy sörre, és közben mindenféle jópofa dolgot eszel: legyen az malacfül fokhagymásan, szardínia, moricilla, padrón paprika, mindet érdemes megkóstolni! És persze a Mercadot sem szabad kihagyni, ami önmagában egy tobzódás, hatalmas élmény.
Beck Márton a spanyol gasztronómia hatalmas rajongója, rengeteg utazás, tesztelés és kutatómunka után nyitotta meg itthon családjával a budapesti Padron tapas bárt, és néhány héten belül egy újabb helyen, az Arquitecto Pitpitben próbálhatjuk ki a legnagyobb spanyol kedvenceiket. Mi számára a non plus ultra úti cél?
Közhelyes, de Barcelona. A teljes spektrumot lefedi a város, a csóró chiringuitóktól a szuper piacokig, sokcsillagos helyekig minden van. De tényleg minden: a fantasztikus ramenezőktől a tradicionális és újhullámos tapasbárokig, tonhalra specializálódott japán fine dining élményig nincs olyan igény, amire ne adna választ Barcelona. És ehhez társul a nagyon sajátos helyi atmoszféra, minden sarkon van egy hely, és ezek nagy része mindig tele van. Szeretnek enni. És kicsit eltávolodva a spanyol konyhától is van pár top hely, ahova bármikor elmennék: Japánban az Ichiran ramenlánc bármelyik egységébe bármikor beülnék egy tonkotsura, Tel-Avivban a Port Said örök kedvenc, Toszkánában Dario Cecchini Solo Ciccia éttermét minden vasárnap szívesen meglátogatnám, a kedvenc dekadens másnapos dőzsölésem pedig New York-ban Luke lobster rollja (és ha már NY, a Russ and Daughters sem maradhat ki). Szóval nincs kedvenc.
Marci akkor jött rá, hogy nincs kedvenc étele, amikor a Pitpit étlapjának a koncepciója megszületett – a menü azon fogások gyűjteménye, amiket a kedvenc városaik kedvenc helyein fogyasztottak, mintegy tisztelegve előttük.
„Természetesen nem lemásoljuk ezeket (ez lehetetlen is lenne), hanem ezekből inspirálódunk. Persze párat ki tudok emelni: a ropogós malacfej a La Tasqueria de Javi Estevez-ben (Madrid), a borjúpofa-szelet Szt. Jakab kagylóval és spárgával a Bambarolban (Barcelona), a szeletelt citrusos tokaszalonna a Casa Mantecaban (Cadiz), vagy a fűszeres rák- és ördöghalnyársak a malagai piacon.”
Ne ragadj le a turistanegyedben!
Bárhová utazik az ember, általános alapszabály, amiben semmi újdonság nincs, hogy (bár természetesen ott akadnak jó helyek), érdemes kimenni a turistanegyedekből, felkeresni azokat az éttermeket, ahová főként a helyiek járnak. Így lehet megismerni az igazi regionális ízeket, a helyi kultúrát, nem pedig az egységesített, turistáknak fenntartott bohóckodásokban elveszni. Ehhez néha kell egy kis bátorság, de megéri – az egyik legjobb élményem Baszkföldről, amikor egy iszonyú lepukkant pintxo bárba merészkedtünk be, a helyiek eléggé meg is lepődtek rajtunk. A pultnál nyomorogva kértünk néhány pintxót, egy-egy pohár sört, aztán véres hurkás fabadát és szardellás kenyeret majszolgatva hallgattuk, ahogy a baszk Legyen Ön is Milliomos! ment a tévében, miközben az egész kocsma ordibálva tippelgette a válaszokat. Imádtuk.
Kerekes séf is ezt ajánlja, ők legutóbb Barin hagyták maguk mögött a turistanegyedet, ahonnan az óvárosig fél óra sétával mentek át. Kanyargós, sikátoros kis utcák, a kint szárított, hálóval letakart házi tészták minden második kis lakás előtt, polipos szendvicsek, lakás előtt grillezés – ilyen az ottani élet. És amikor azt látod, hogy az olaszok kígyózó sorokban állnak egy hely előtt, miközben mindenki nyugodt, jól érzi magát, pedig akár egy órát is várnak a sorban, na akkor tudod, hogy igazán jó helyen vagy.
Ezeket a cikkeket is olvasd el!
