Ha csak annyit írok ide, mézeskalács, valószínűleg különféle formájú fűszeres kekszek jelennek meg lelki szemeitek előtt, ugye? Esetleg egy-két gyerekkori vagy a gyerekekkel közös emlékkép, amint gyúrjátok-nyújtjátok-szaggatjátok a kezdetben még ragacsos, aztán fokozatosan egyre ruganyosabbá váló, csodás illatú tésztát.
Azonban a mézeskalács egyfajta gyűjtőnév is, ami alá többféle sütemény is tartozik. Állagra ezek lehetnek kekszszerűen kemények-roppanósak, omlósabbak, vagy akár kevert sütemény jellegűek is, sőt, némelyiket még csokival is bevonjuk. Ami közös bennük, az a fűszeresség: a gyömbér elengedhetetlen alapanyag a sütikben, de ezen kívül további 3-4-5-féle fűszer biztosan kerül mindegyikbe. Gondoljunk csak a mindenféle mézeskalács-fűszerkeverékre - apropó, ehhez itt találtok egy egyszerű-de-nagyszerű házi receptet.
A különféle fűszerek mellett szintén közös ezekben a közönségkedvenc karácsonyi süteményekben, hogy JÓ édesek. Nomen est omen, nálunk leggyakrabban mézzel készülnek, de nyugatra indulva sok helyen melasz vagy muscovado cukor váltja az aranyló nedűt, attól függően, az adott tájon, mi az elterjedtebb. Amit érdemes szem előtt tartani, hogy minél sötétebb édesítőszert használunk, annál sötétebb lesz a sütemény is.
Próbáld ki mézeskalácsaink egyikét:
Minden fűszeres keksz origója: a GYÖMBÉR
A mézeskalács angolul gingerbread, vagyis gyömbérkenyér névre hallgat. Utóbbi elnevezés ófrancia (gingebras) és latin (zingiber) ősökkel rendelkezik, és a tartósított gyömbérre utal. A gyömbér Délkelet-Ázsiából származik, ahol már időszámításunk előtt is használták ezt az erős aromájú fűszert, ami a kurkuma, a kardamom és a galangál közeli rokona. Európába a Selyemúton keresztül, kínai és arab közvetítéssel érkezett, nyers vagy tartósított formában.
A gyömbért a Római Birodalomban még inkább gyógyászati célokra használták, később kezdtek csak főzni vele. Mint a legtöbb fűszer, kezdetben luxuscikknek számított, így először az uralkodói udvarokban ízesítettek vele, az idő múlásával viszont egyre szélesebb társadalmi rétegek számára vált elérhetővé. A középkor végére már Európa-szerte elterjedt alapanyagnak számított, népszerűségének egyik fő okát az adta, hogy jól elnyomta a tartósított hús mellékízét.
Fuss, fuss, fuss, amerre csak látsz, nem kapsz el, én vagyok a mézeskalács!
Mézes-fűszeres süteményeket már az ókori görögök is készítettek ünnepi alkalmakkor, a ma ismert mézeskalács közvetlen őse viszont csak a 11. században érkezett meg Európába. Az érett középkorra az egész kontinensen elterjedt és kedvelt édességgé vált, amit különféle vásárokon árusítottak. A kekszeket már ekkor is díszítették, amihez a különféle kinyomóformák mellett pecsétszerű faeszközöket, és egész szemes fűszereket használtak.
A tésztát ekkor még mézzel, mandulával és zsemlemorzsával készítették, a fűszerezésnek pedig szinte állandó eleme volt az őrölt feketebors.
Az újkor beköszöntével a morzsát lisztre cserélték, és tojást kevertek a tésztába, ami így sokkal könnyedebbé vált. A mézet is ekkor váltotta fel a melasz Angliában, mivel utóbbi olcsóbb és könnyebben beszerezhető alapanyagnak számított. Így nem csoda, hogy az Újvilágba is ezt a verziót vitték magukkal a telepesek.
Állítólag a mézeskalácsember feltalálása is az angolokhoz köthető, ráadásul nem is akárkihez! A legenda szerint ugyanis I. Tudor Erzsébet volt az, aki az udvarába látogató méltóságoknak süteménybeli hasonmásukkal kedveskedett, így elindítva a divathullámot. Akár így volt, akár nem, az biztos, hogy a mézeskalács-házikó készítésének viszont a németek voltak a mesterei, a műfajnak pedig a 19. században a Grimm-testvérek szereztek váratlan népszerűséget a Jancsi és Juliskával.
Mézeskalács-területen csak egyetlen ehhez fogható reklámértékű mű készült azóta is: bizony, ez nem más, mint a Shrek! Az animációs filmeknek felejthetetlen, közönségkedvenc karaktere Mézi, a mézeskalácsemberke, de rövid életű rokonát, Süttyőt is sokunk a szívébe zárhatta gyerekként.
Talán ezeknek az örökzöld meséknek köszönhető, talán nem, egy biztos: ha ma mézeskalácsról beszélünk, először ezek a figurális kekszek jutnak az eszünkbe. Pedig számtalan más formában is létezik ez a csodás sütemény, ebből most párat össze is szedtem.
Íme a Nosalty mézeskalács-lexikona:
“A” mézeskalács:
- ez az, amire a legtöbbünk gondol, ha mézeskalácsról van szó: fűszeres, mézzel készült tésztából szaggatott, különféle formákban kisütött, közepesen puha keksz
- előszeretettel díszítik vagy készítenek belőle mézeskalácsembert vagy -házikót
- Európa-szerte ismert, és az USA-ban is nagyon elterjedt
- verziói: gingerbread man (angolszász), pierniczki (lengyel), pernik (cseh), licitar (horvát-szlovén), stb.
Lebkuchen:
- a mézeskalácsnál légiesebb, puhább tésztájú sütemény
- gyakran csokival bevonva vagy magokkal megtűzdelve készítik
- Németországban nagyon elterjedt, egyik legismertebb típusa a Nürnbergi mézeskalács, ahol a fűszeres tészta egy-egy kerek ostyalapra kerül
- a lebkuchenhez nagyon hasonló süti
- gyakran lekvár is kerül a közepébe, a teteje pedig tojásfehérjés mázat vagy csokis bevonatot kap
- népszerű édesség Oroszországban (prianik), míg Lengyelországban a Toruń városában készített, különleges toruńi mézeskalács az egyik leghíresebb sütemény
Gyömbérkeksz:
- a mi mézeskalácsunknál ropogósabb, vajasabb kekszféle, angolszász területeken nagyon népszerű
- a leghíresebb mégis az amerikai verzió, a ginger snap
- az Egyesült Királyságban olyan népszerű, hogy számos városnak saját receptje van
- egyik legkülönlegesebb verziója a parlies, vagyis parliament cake: ezt a fűszeres, négyzet alakú kekszet tömény szesz társaságában fogyasztották egy titkos hátsó szobában a skót parlament tagjai az ülésszakaszok szüneteiben
- nagyon vékonyra nyújtott, nagyon ropogós keksz
- a fűszerkeverékbe kerül a névadó fűszerből, a borsból is
- maga a pepparkakor svéd süti, de minden skandináv országban megtalálhatók verziói
- ha máshol nem is, a kék-sárga bútoráruházban már biztos mindenki találkozott vele
Spekulatius:
- németalföldi eredetű, ropogós keksz, a cukor szinte karamellizálva van benne
- díszes-mintás, többnyire szélmalmot vagy bibliai történeteket pecsételnek a kekszre
- főként Miklós-napra készítik, így a Mikulás is gyakori minta
Pain d’épices:
- kenyérformában sütött, kevert tésztájú sütemény, amit szeletelve kínálnak
- francia specialitás, Dijon környékéről származik
- ezen alapul az USA-ban népszerű gyömbérkenyér, a gingerbread loaf
Bármelyik mézeskalács-variációt készítsétek is el, biztosan nagyszerű hangulatot fog varázsolni a lakásotokba. Gyerekekkel is tökéletes program lehet, és nincs is jobb, mint pár szem fűszeres kekszet majszolni a kedvenc karácsonyi filmjeink közben!
Forrásunk volt: The Oxford Companion to Food, Wikipedia, PBS, The Spruce Eats
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
További érdekes karácsonyi cikkeket itt találsz:
