Ezek voltak a gyerekkori kedvenc ételeink...és ezek a mostaniak!

Körbekérdeztem, kinek mi volt a kiskori kedvenc étele, összevetve a mostanival, hogy kiderüljön van-e összefüggés vagy hasonlóság ízléstéren. Nem sok!

Ti rá tudnátok vágni kapásból, hogy mi volt kiskorotokban a kedvenc ételetek? Van bármi köze a mostani favorithoz? És van olyan, amit anno kifejezetten utáltatok, most viszont imádtok?

Megkérdeztem pár szerkesztőségi tagot, hogy kiderüljön, van-e összefüggés - nem nagyon.

Anna:

"Amikor kicsi voltam, a tejfölös-prézlis rakott karfiol volt a kedvencem. Állítólag volt, hogy Anyukám külön nekem készített egy kicsi adagot. Most abszolút nem szeretem ezt a kaját. Jelenleg nem tudnám megmondani, mi a kedvencem, mert van egy pár...leginkább talán a kantoni szószban főtt lágy, selymes malaccsászár a kedvencem" - hát, azért ez elég nagy váltás ízlés terén, valljuk be!

Stefi:

"Gyerekkori kedvencem volt a margarinos vizes zsemle szigorúan az ovis konyhás néni kezei közül. Ma is imádom, de azóta megismerkedtem olyan ételekkel, amikről anno lövésem sem volt. Így történt, hogy manapság a kedvenc ételeim között van a pad thai vagy a sushi.

Ha utálkozós kell, akkor én mindig azt kaptam meg anyumtól, hogy: ,,Nem baj, ha nem szereted, majd megöregszel hozzá!" Így történt a spenóttal, a répával, a vörösborral, az olívabogyóval, de van egy dolog, amihez sosem leszek elég öreg: a szegény szerencsétlen sárgaborsó. Plusz 17 éves koromig nem ettem tojást. Azóta - egy rántotta óta - meg imádom" - a sárgaborsót tökéletesen megértem, a tojást kevésbé, a lényeg, hogy az ízlés idővel bővül, nem szűkül!

Gábriel:

"Kiskoromban a spagettit és rántott sajtot szerettem, mint a legtöbb gyerek. Ma sem utálom őket, de jóval ritkábban eszek belőlük. Annyi változott, hogy már nincs kimondottan kedvenc ételem, inkább egyes konyhákra kattantam rá: indiai, olasz, ázsiai ételek. Gyerekkoromban utáltam a karalábét és töltött paprikát, ez ma sincs másként" - Gábriel az egyik elhivatott töltöttpaprika-gyűlölőnk, és nincs egyedül! Érthetetlen. A szénhidrát és a sajt pedig tipikus gyerekkedvencek.

Zsófi:

"Régen iszonyatosan utáltam a kínai kajákat (szezámmagos csirke, illatos-omlós.. stb), a túrótortákat, a gyümölcstorta tetején a zselét, a kenyérhéjat, a madártejet, a tökfőzeléket, a brokkolit és a hortobágyi palacsintát (ma már nagyon szeretem őket). Ma pedig a nagyi barnasültje, amiről azt sem tudom, milyen hús és a finomfőzelék a kedvenc" - Zsófi finomfőzelék-mániáját osztom.

Donáta:

"Utáltam a káposztás ételeket (töltött, székely, savanyú, bármilyen!), csak azért, mert BÜDÖS! Meg sem kóstoltam őket, elvből elítéltem a szaguk miatt. Képes voltam hisztit is kicsapni miatta. Most hetente kívánok rá őrült módon, megveszek értük, és tojok rá, hogy büdi.

Imádtam a dínós mirelit husit (nyersen is megettem), aminek nagyon vastag, mű, kemény ’panírja’ volt. Ma már leginkább a friss, "MINŐSÉGI", frissen panírozott husit szeretem" - Donáta ízlése kifejezetten luxus színvonalúvá fejlődött azóta.

Jucus:

"Kiskoromban a smarni (csak az anyámé, nem darából készítve), töltött káposzta, apám szaftos sült húsai, ezek mentek, ma anyám marhahúslevese, lecsó sok kolbásszal, egy igazi jó thai curry, de igazából minden autentikus dél-kelet-ázsiai ételt imádok" - furcsa, nálunk a smarni búzadarából készült.

Gréti:

Szóval úgy tűnik, kiskorunkban egészen más ízekért rajongtunk, mint később, jó hír, hogy idővel inkább tágul, mintsem szűkül az ízlésünk - nálatok mi lenne a kiskori illetve a mai befutó?

Ezeket láttad?

Ezeket olvastad már?

Címlapról ajánljuk

További cikkek