Emlékszel az elektromos kenyérszeletelő szelíd berregésére, vagy az NDK-s turmixgép fülsüketítő hangjára? Ezek voltak a rendszerváltás előtti konyhák legnépszerűbb kisgépei!
Nem is olyan rég, a ’70-es, ’80-as években még egészen másként nézett ki a konyhánk, és az, ami akkor modernnek számított, ma már csupán békebeli emlék. Tény, a modern háztartási gépeknek köszönhetően kevesebb időt töltünk a konyhában, ami néha valós segítséget jelent, de közben elveszik a konyhai lét azon bája, amire annyira szívesen emlékszünk vissza.
Az elektromos konyhai kenyérszeletelő létjogosultságát néhányan ugyan megkérdőjelezték, mégis majdnem mindenki beszerzett egyet. Diszkrét berregése hozzátartozott a reggelekhez, csak úgy, mint az Omnia és az Otthon kávé illata. De akkor is hallatta a hangját, ha épp vendégek jöttek, és szendvicseket készítettünk, amit Piros Arannyal koronáztunk meg.
Persze, a kenyérszeletelő nem árválkodott magában: jó szomszédja, a kenyérpirító követte, amiben a pirítósokat készítettük. Azon kívül, hogy ha nem figyeltünk, előfordult, hogy a pirítás szenesedésbe fordult át, sok macera nem volt az eszközzel, és gyorsan elvégezte a dolgát. A pirítóst aztán fokhagymával alaposan bedörzsölve, meleg teával leöblítve falatoztuk.
Az előbbivel rokonságban álló grillsütő is sokunk konyhájában ott figyelt. Habár az alsó tálca rendszerint eldeformálódott, az odaégett étellel pedig meg kellett küzdenünk a tisztítás során, mégis szerettük. A legjobb melegszendvicsek ebben készültek!
A rendszerint narancssárga, piros és citromsárga foglalattal ellátott NDK-s habverőre azt ismondhatnánk, hogy komoly előrelépést jelentett a hagyományos változathoz képest, de ez nem lenne igaz.Tény, a külleme alapján egészen újszerű technikát ígért, de a gyakorlatban igen hamar kiderült: nem lehet olyan gyorsan tekerni, hogy a habverés valóban produktív legyen. Ettől függetlenül egészen szórakoztató volt a kurblis habverő, legalábbis gyerekként.
Aztán megérkezett az üstökös, az NDK robotgép: a korabeli háziasszonyok számára ez a kisgép képviselte a csúcstechnológiát. A többféle keverőfejjel, dagasztófejjel, habverővel ellátott robotgépből olyan változat is létezett, amihez üvegmosó is járt. Ez a remekbe szabott szerkezet szorgosan dagasztott, tojáshabot vert, a piskótához elkeverte a cukrot és a tojássárgáját, és a megfelelő keverőfejjel akár pépesíthettünk is.
Szinte minden családban volt egy, a felmenőktől örökölt ősrégi mákdaráló és húsdaráló. Gyerekként csodálattal néztük, ahogy a szüleink ráapplikálják az asztallap szélére, majd elkezdik tekerni. Az, hogy a satu odaszorítsa a darálót, külön technikai tudást igényelt, persze, így is előfordult, hogy nem egyszer meglazult. Az biztos, hogy ha a művelet előtt nem hajtottuk fel a viaszosvászon terítőt, nyomot hagyott.
Anno a kávéfogyasztás legalább olyan természetes volt, mint az, hogy a hitlerszalonnát kiskéssel ettük, magában. Ha szemes kávét vettünk, két lehetőségünk volt: vagy a közértekben daráltuk meg, vagy beszereztünk otthonra egy saját kávédarálót. Persze, utóbbinak több előnye is volt, hiszen a masinával mákot és diót is darálhattunk, amivel kiválthattuk a dédi, nagyi tekerős darálóját.
Ugyanúgy, ahogy a szódásszifon, a kotyogós kávéfőző is újra divatba jött, és tény, a benne főzött kávénak valóban más az íze. De néhány évtizede a fémesen csillogó kotyogósok mellé megérkeztek az elektromos kávéfőzők, koruk Dolce Gustoi és Nespressoi. Sokáig pöfékeltek, fújtattak, gőzöltek, mi pedig csak úgy döntöttük magunkba a rettentően édes sűrített tejjel ízesített feketét.
A háziasszonyokat a robotgép mellett a turmixgép is a bűvkörébe vonta. Tény,az a decibel, amin megszólalt, fülsüketítő volt, és a működés közben egy sajátságos szagot is kibocsájtott, de imádtuk.Ennek a gépnek köszönhetően nyáron, a málna- és eperszezonban literszámra ittuk aturmix italokat, télen pedig banánnal, naranccsal vegyítettük a tejes itókát.
Bár nem kisgép, de kihagyhatatlan, hiszen a legtöbbünk konyhájában még mindig ott figyel egy kukta a ’80-as évekből. Van, akinek a szekrény mélyén vár türelmesen arra, hogy újra húsleves vagy pörkölt rotyogjon benne, de legalább annyian használjuk még ma is. Csak úgy, mint a régi képcsöves tévékre, ezekre a kuktákra is jellemző, hogy bár kimentek a divatból, a funkciójukat maradéktalanul ellátják, így jó eséllyel majd csak az unokáink fognak megválni tőlük. Hacsak meg nem tartják ők is ereklyének.
Ugyanez igaz a szódásszifonra, ami ma már újra reneszánszát éli, és szódagépeket is beszerezhetünk szinte bármelyik áruházban, a jó öreg szódásszifon emlékét azonban egyik sem tudja elhomályosítani. Gyerekként házi málnaszörppel ittuk vagy bolti macissal, a felnőttek a fröccshöz engedtek belőle, persze, magában is legurítottunk néhány pohárral a buborékos szomjoltóból.
A vájling akár egy kakukktojás is lehetne, de valójában nagyon is megalapozott a jelenléte. A mosogatógépek megjelenése előtt, 30-40 éve még sok vidéki háztartásban nemcsak a tepertőt tároltuk benne, hanem vájlingban öblítettük el az edényeket, tányérokat. Ezzel kétség kívül sokkal több vizet spóroltunk, mint bármelyik energiatakarékos mosogatógéppel.
A padlót linóleum, az asztalt viaszos vászon borította, a falakon pedig dísztányérok lógtak műanyag szőlőfürtökkel váltakozva. Nektek hogy nézett ki a konyhátok?
Nagyszüleink konyhájában valószínűleg még mai napig fellelhető egy piros vagy fehér vájling. Nálunk fontos szerepe volt a retró konyhai eszköznek. Ti mire használtátok?
Közel hatvan szakmában kétszáz diák méri össze tudását a XVII. Szakma Sztár Fesztiválon április 24-26. között Budapesten, a további programok között pedig kiemelt figyelmet kap az interaktivitás és a testközelből megtapasztalható élmények. A Szakma Sztár Fesztivál egyaránt segíti a fiatalokat és a szülőket megismertetni a szakmákkal, és eligazodni az általuk nyújtott több száz lehetőség között. A jelige: „Szakmát a kézbe!”
Mi jut eszünkbe, ha a Budafoki élesztőre gondolunk? Generációk óta a magyar háztartások elengedhetetlen kelléke! Használatával sütéskor különleges lehetőségek sora nyílik meg előttünk. Ám mindenki számára talán a legszebb, semmihez sem hasonlítható élmény, amikor a vele készült friss kalács illata betölti otthonunkat, azonnal meghitt hangulatot teremtve a közelgő húsvét idején is. Nekünk ezek az első gondolataink a Budafoki élesztő kapcsán, amelynek neve az idő előrehaladtával összefonódott a magyar konyhával.
Általában az ételválasztás sorrendjében előbb áll a főétel, és csak utána a köret. De mi lenne, ha ezt kivételesen megfordítanánk? A krumplipüré esetében ez nem lesz nehéz, hisz' úgyis imádjuk, mindegy, mi kerül mellé.
Ki ne szeretné, ha levesében nem kockázott húsdarabkák, hanem izgalmasan kereded húsgombócok lapulnak? Edd ki mindet, de a zöldségekről se felejtkezz meg!
Irány a riviéra, ezúttal a francia! Nem levesezünk ma, jöhet a foszlós croissant, a csodásan gazdag saláta és még az epres tiramisunknak is marad hely!
Ha túl vagy egy húzós napon, akkor biztosan nincs kedved sokat ácsorogni a konyhában. Éppen ezért jól jöhet egy gyors vacsora! Mutatjuk a mi kedvenceinket!
Süss ma egy finom tarját, mert megérdemled! Ha húst ennél, akkor hagyd most az unásig ismételt csirkét, kerüljön ma masszív cigánypecsenye vagy konfitált mustáros tarja az asztalra!
