Emlékszel még a nagymama vájlingjára?

Nagyszüleink konyhájában valószínűleg még mai napig fellelhető egy piros vagy fehér vájling. Nálunk fontos szerepe volt a retró konyhai eszköznek. Ti mire használtátok?

Emlékeztek még a jó öreg vájlingokra? Ha egy mai modern tininek felteszem ezt a kérdést, akkor valószínűleg nem fogja tudni, miről beszélek. Vagy azért, mert koránál fogva már nem találkozott ezzel az edénnyel, vagy egyszerűen nem érdeklődik a gasztronómia iránt. Én viszont jól emlékszem nagymamám vájlingjára, vagy ahogy nálunk, a felvidéken ejtik: vajlingjára. Anyukámnak is volt egy, aminek sajnos nyoma veszett, így maradt a nagyié, aki a mai napig használja. De mire is jó ez az általában óriás konyhai eszköz?

Nagyszüleimnél télen rendszeresen voltak disznóvágások. A vájling jó szolgálatot tett ilyenkor. Ebben fogták fel a vért, tárolták a húsokat, keverték a hurkának valót.

Vájling eredete

A vájling szót sokan a német (der) Weidling főnévből eredeztetik, amelynek a jelentése: mosogatódézsa. Már a 19. század végén, 20. század elején használták az asszonyok mosogatásra, mosásra.

Nyáron a kerti munkáknál jött jól.Vájlingba szedte nagyi a gyümölcsöt, zöldborsót, sárgarépát, hogy aztán a kerti csap alá tartva megmossa azokat. De jó szolgálatot tett a konyhában is, például a mosogatásnál. Nekünk ilyen fehér volt:

S hogy mi készült nálunk a vájlingban? A nagyim általában kráfli-, hagyományos szalagos fánk- vagy rétestésztát gyúrt benne. A szívét lelkét beleadta.

Ma már (sajnos) ő is leveles tésztát használ a réteshez, több mint 80 éves. Nem szeret már bíbelődni a gyúrással, nyújtással. A vájling is kikerült a konyhából. Általában egy kis csalán ázik benne, a régi kopottban pedig virágok nyílnak a kertben.

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Mészáros Zoltán/Fortepan

Hirdetés

Támogatott tartalom

Hirdetés

Támogatott tartalom

Címlapról ajánljuk

További cikkek