Kókuszvíz házilag
Aki vett már egész kókuszdiót és volt olyan szerencsés, hogy még kotyogott benne némi folyadék, az tudja, milyen fenséges íze van. Ennél még finomabb az, amit a trópusokon a még zöld kókuszból nyernek. Utánozhatatlan kókuszital, amit ugyan konzervben üdítőitalként is lehet kapni, de az már szegény tele van cukorral, meg sok más egyébbel, hogy eltartható legyen. Ez itt az a módszer, amit Indiában használnak, hogy kókuszvizet állítsanak elő. Bár ők ezt hívják kókusztejnek, nem azonos a tejszerű, krémes folyadékkal, amit a kókusz húsából préseléssel nyernek ki, fehéren krémes és a távol-keleti konyha oly gyakran alkalmazza - vagyis a klasszikus kókusztejjel. A kókuszvíz az a majdnem víztiszta folyadék, ami a kókusz belsejében lötyög. Indiában, mivel elég sok kókusztejet használnak főzéshez, így oldják meg nagy mennyiségben az előállítását. Tulajdonképpen minden része hasznosítható. A levet megihatjuk vagy főzhetünk vele. Ez utóbbi esetben ne tegyünk bele cukrot. Pl. az "öntsük fel kókusztejjel" kezdetű mondatok egy indiai receptben mindig ezt a levet jelentik. A tetejéről leszedett finom kókuszzsírt süteményekbe vagy sültek alá tehetjük. Ès jó hír: a megázott kókuszreszeléket megszárítva utána még mindig fel lehet használni süteményekhez - bár az íze már kevésbé karakteres. Egészségügyi szempontból az egyik legtöbbet emlegetett dolog manapság. Bővebben itt. Nagyon érdekes! Természtesen a friss kókuszvíz nem helyettesíthető vele teljesen mértékben, de ezzel a mószerrel azért megpróbálkozhatunk az ízét és tápértékét a puharunkba csalogatni. Mondanom kell-e, hogy nyáron, lehűtve, egy vasárnap délutánon a füllesztő melegben iszogatva könnyen meghallhatjuk a tenger morajlását is, meg a tam-tam dobokat, hallhatjuk a fűszoknyák suhogását...Ja, ez az a verzió, amiben rum van.
