Horchata, a mexikói frissítő avagy rizstej házilag
Most egy 22 éves történet következik, ami erről az italról és rólam szól. Aki csak a receptért jött, nyugodtam görgessen le, az sokkal rövidebb. ;) Zsenge koromban az első "felnőttes" nyaralásomon voltam. Gyönyörű Spanyolország, a bulizós Costa Brava, és az őrült meleg, meg minden kávézóban az isteni horchata (ejtsd: orcsátá), az összes üdítő között a legjobb: hűsített, simogatott, sőt, pótolta a melegben elvesztett sókat is. Hazaérve elhatároztam: megcsinálom. Pár hétig próbálkoztam, persze nem sok sikerrel. Tehéntejből kotyvasztottam vízzel, és minden elképzelhető ízesítővel. Naná, hogy soha nem lett belőle horchata. Aztán vége lett a nyárnak, és rejtély maradt, hiszen akkor még nem volt internet, hogy beüssem a Google-ba... Hova fordulhattam volna? Nem ismertem egy spanyolt sem. Mentem volna be a spanyol nagykövetségre? :) Hívtam volna fel a különleges tudakozót? Egyik se jutott eszembe. Ezt a fajta információhiányt ma már elképzelni is nehéz. De pont ennek köszönhetően az horchata lett számomra maga a misztikum, az áhított, de soha meg nem szerzett, a legnosztalgikusabb ital a földön. Később elfelejtettem az egész ügyet, és csak majd' 20 évvel később került elő. Egy munkahelyi spanyol "team" váratlanul szóba hozta az horchatát. A pillanat lelassult, a hangok elmélyültek, körülöttem minden távolabb került, és beborítottak az emlékeim. Emlékek az előző életemből. Alig hittem el, hogy pont akkor, és pont egy munka fölötti beszélgetés alatt fogom megtudni a titkot. Aztán az állam is leesett, hogy tej nincs is benne, hanem rizs. Vagy mandula. Hohó! Szép az élet, a spanyol világ hagyományos és legnépszerűbb üdítője egy vegán és teljesen egészséges ital. VIVA!
