A Ferdinánd tekercset egyáltalán nem olyan nehéz elkészíteni házilag, mint azt elsőre gondolnánk. Fontos viszont, hogy a jóféle vajat és a zsíros tejszínt nem szabad kispórolni belőle, mert ezek adják a sütemény lelkét!
Ez a mennyei szaftos-mázas csigatorta tulajdonképpen egy jóféle kelt tésztából, a vaníliás vajkrémből és egy tejszínes locsolásból áll, így akár még kezdő házipék-jelöltek is nekiállhatnak, ha van egy szabad délutánjuk. De vegyük szépen sorjában, hogyan érdemes nekiállni és elkészíteni, hogy biztos legyen a siker.
A Ferdinád tekercs pontos eredetét homály fedi, mindenestre a szájhagyomány (és a logika) úgy tartja, hogy nevét az egykori trónörökösről, Ferenc Ferdinánd főhercegről kaphatta. Arról egy fokkal pontosabb információink vannak, hogy Karcagra az 1923-ban került felvidéki közvetítéssel, és akkoriban még nagyon csodálkoztak a népek a gazdag vajas töltelékkel tevert kalácsfélén. Mert kelt tésztás finomságokat ugyan már a középkor óta sütöttek a legtöbb paraszti háztartásban, de tölteni csak jóval később kezdték, akkor is inkább lekvárral, túróval, dióval. Szóval a vajjal és tejszínnel gazdagon tekert-locsolt, fejedelmi sütemény minden bizonnyal nagy csodálkozásra adott okot a két világháború közötti Alföld társadalmában.
A vajas kalácsféle alapja egy egyszerűnek és hagyományosnak mondható kelt tészta, igaz, ezt is többféle változatban készítik. A liszt, a cukor, a tojássárgája és az élesztő kötelező elem, de a folyadékot különféle tejtermékekkel variálják az egyes receptek, szóval nyugodtan használjátok azt, ami épp otthon van. A mi verziónkba javarészt tejszín került, majd gyúrás közben adtunk hozzá kevés tejet is, amennyit felvett a tészta. Emellett dukál a tésztába kevés vaj is, ha pedig még ízesebbre szeretnétek, reszeljétek bele egy citrom héját is!
A vajkrém elkészítése olyan pofonegyszerű, hogy szinte leírni is felesleges: puha, szobahőmérsékletű vajat és porcukrot kell egyneműre kevernünk hozzá. A natúr verzióba emellett érdemes tenni vaníliát, ami nagyon különleges és izgalmas ízt kölcsönöz a tekercseknek, de akár más fűszerekkel is kísérletezhetünk - egy kevés kardamom vagy fahéj például egyből skandináv jelleget kölcsönöz neki. Szokás még mazsolát is tekerni bele, ezt azonban előzetesen mindenképpen áztassuk be kevés meleg tejbe vagy rumba, hogy puhák, szaftosak és ízletesek legyenek.
A vajjal megkent-feltekert csigákat hagyományosan kis lábasba (a piros zománcos az igazi!) szokás tenni, aminek a belsejét előzetesen vajazzuk és cukrozzuk ki, hogy extra ropogós legyen a tekercsek külseje. Már így magában megsütve is mennyei édességet kapnánk végeredményül, de a Ferdinánd tekercs utolsó, nagyon fontos lépése a sütés félidejében történő, cukros tejszínnel való meglocsolás.
Értelemszerűen ez az utolsó szeg a diétázás koporsójában, de ha már bűnözünk, legyen igazán édes az élvezet, szóval tényleg nem érdemes ezen spórolni!
A kész csigatortát hagyjuk picit pihenni tálalás előtt, hogy a kelt tészta törékeny szerkezete stabilizálódjon (plusz a túl meleg élesztős tészta akármilyen finom, könnyen megfekszi a gyomrot!). Aztán már csak azt kell eldönteni, hogy bevállalunk-e egy egész tekercset, vagy a bikiniszezonra gondolva inkább felezünk valakivel.
Ha más kelt tésztás izgalmakat is átélnél, próbáld ki ezeket a csodákat:
