Még az ősz folyamán tettem szuper, egynapos kirándulást Hamburgba, ahol a vámraktárok és apró kanálisok puritán szépsége mellett egy másik specialitásba, a Franzbrötchenbe is első látásra beleszerettem.
A Franzbrötchen első ránézésre összelapított csigának vagy croissant-nak néz ki, pedig ennél sokkal izgalmasabb! Neve szó szerint francia zsemlét vagy kenyérkét jelent, és állítólag a francia croissant után kapta, ami a napóleoni csapatok megszállása alatt terjedt el az észak-német városban. A két péksüti annyiban tényleg rokon, hogy tetemes mennyiségű vajjal készül, és tekerve éri el végleges alakját.
Az elkészítése egyébként egyáltalán nem bonyolult, csak picit időigényes, cserében viszont több trükköt is elsajátíthatunk közben
Alapanyagszinten semmi extrára nincs szükség, fontos viszont, hogy mindenből jó minőségűt használjunk, és hatványozottan igaz ez a vajra.
A péksüti alapja egy egyszerű, élesztős kelt tészta, amit vajjal rétegezünk és hajtogatunk, ettől lesz szuper szaftos és omlós a végeredmény. A kelesztés a mostanihoz hasonló, hűvösebb időben sokszor nehezen megoldható szobahőmérsékleten, ilyenkor érdemes a minimumra befűteni a sütőt, és annak közelében (akár nyitott ajtónál) pihentetni. A túlkelésre figyeljünk, mert ilyenkor ez könnyen előfordul. Ami azt illeti, picit most én is belefutottam ebbe hibába, az ízén viszont nem ront semmit.
Amíg a tészta kel, elkészítjük a vajréteget. Ehhez a szobahőmérsékletű, puha vajat összekeverjük kevés liszttel, aminek köszönhetően picit formázhatóbb lesz a massza. Ezt gyorsan kanalazzuk is át egy sütőpapír közepébe, majd egy másikat a tetejére téve, óvatosan nyújtsuk ki a vajréteget a két papírréteg közt.
Én most kb. 25x25 centis négyzetre nyújtottam, ennél nagyobbra nem is érdemes, mert ha túl vékony a vajréteg, gyorsan megolvad a kézmelegtől, és nehezen kezelhető lesz.
Felhasználásig tegyük hűtőbe.
A megkelt tésztát gyúrjuk át belisztezett felületen, majd nyújtsuk ki a vajréteg területének kétszeresére. Helyezzük is rá a sütőpapírok közül kifejtett vajat, arra hajtsuk rá a tészta másik felét, a széleket pedig csipegessük össze. Nyújtsuk ki így a kétszeresére, majd hajtsuk háromba, aztán még háromba. Az így kapott tésztacsomagot tegyük fél órára hűtőbe, hogy a zsiradék visszadermedjen benne. Ismételjük meg a nyújtás-hajtogatás-pihentetést legalább háromszor, ettől lesz réteges és omlós a tészta.
Az utolsó nyújtás után szórjuk meg bőségesen fahéjas cukorral a tésztát, tekerjük fel szorosan, majd az így kapott tésztakígyót vágjuk 4-5 centis csigákra.
Akár így, csigaformában is kisüthetnénk, egyesével, vagy sütőtepsiben egymás mellé pakolva (a Mutterland, az egyik legfinomabbnak tartott Franzbrötchent árusító hamburgi hely is így készíti), de a hagyományos formához még egy trükk hátra van.
A formázáshoz egyetlen egyszerű eszközre van csak szükségünk: egy darab evőpálcára.
A pálcát az élükre állított csigák szélének közepére helyezzük, majd egy határozott mozdulattal lefele nyomjuk az egészet. A tekercsek így középen benyomódnak, a tekercs két oldala pedig kidomborodik – olyan lesz, mint egy mesebeli bagoly szempárja.
Ha a formázással megvagyunk, nincs is más dolgunk, mint tojássárgájával (picit érdemes vízzel lazítani) lekenni a tekercseket, majd légkeveréses sütőbe tenni. 180 fokon 15 perc elég is lesz. A sütés során a tésztában lévő vaj egy része kiolvad, és összekeveredik a hő hatására picit karamellizálódó fahéjas cukorral, amitől a tekercsek picit ragadósak és tízujjnyalogatósan finomak lesznek.
A kész Franzbrötcheneket fogyaszthatjuk desszertként, de akár reggelire is nagyszerűek egy csésze kávé vagy egy bögre narancslé mellé.
Recept és fotók: Rosanics Petra
A Franzbrötchen teljes receptjét ide kattintva találod meg a teljes receptjét. Mentsd el későbbre, vagy küldd el valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
További izgi, receptes gasztrokalandok itt:
