Régi munkahelyemen kb. tíz éve még névnapokon divat volt házi készítésű sütivel meglepni a kollégákat. Egyszer vittem ezzel a csokimázzal leöntött sütit, s a titkárnő egyből lecsapott a receptre. Következő héten úgy jött dolgozni, hogy az anyósa azt mondta, hogy: "Ez igen, ez csokimáz!" Viszont nagyon vigyázni kell a hozzávalók kimérésére, mert csak ha pontosan mérjük, akkor lesz tökéletes a végeredmény! Egy hátránya van, hogy közvetlenül a krémre nem jó tenni (pl. néger szeletre) mert megolvasztja a krémet, és lefolyik róla. (Nekem legalábbis még nem sikerült! ) A sütit, miután a csokimáz megszilárdult, csak akkor tegyük a hűtőbe! Egyébként most a túrós zserbóra tettem rá. Ezúton köszönet ezért a finom receptért! Ez kb. egy gáztepsi méretű sütire elég, célszerű ezt is úgy szeletelni, mint a csokimázt (forró vízbe mártott késsel), bár majd meglátjátok, ez nem fog úgy törni, mint a többi.