diófélék

Dió

A dió az egyik legértékesebb csonthéjas gyümölcsünk: a telítetlen zsírsavak mellett fehérjét, ásványi anyagokat, C-vitamint is bőséggel tartalmaz. Enyhén kesernyés ízű, nyersen és főzve is fogyasztjuk.

Földimogyoró

A földimogyoró, más néven mogyoróbab vagy földimogyoró, egy rendkívül népszerű, tápláló mag, amely nemcsak a snackek világában, hanem a konyhákban is nagy szerepet kap. A hüvelyesek családjába tartozik, és bár gyakran az olajos magvak között emlegetjük, valójában nem is igazi diófélék közé tartozik. Különleges termesztési módja és ízletes, enyhén édes, sós aromája miatt a földimogyoró több millió ember mindennapi táplálkozásában jelen van.

Mandula

Kesudió

A kesudió az egyik legközkedveltebb csonthéjas, amelyet India, Vietnam és Brazília trópusi üzemeiben termesztenek. Enyhén édeskés íze és krémes textúrája miatt sokféle étel alapanyaga lehet. A kesudió önmagában is finom snack, de gyakran felhasználják süteményekben, pácokban és növényi alapú krémek készítéséhez is. A növényi tej helyettesítésére is egyre népszerűbb alapanyag.

Gesztenye

A gesztenye hazánkban is őshonos téli gyümölcs, állaga hasonlít a burgonyáéhoz, magas a keményítőtartalma. Más magvakkal szemben a gesztenye jóval több vizet tartalmaz, mint olajat, ezért olyan krémes, puha állagú. Nyersen nem fogyasztjuk</strong>.

Makadámdió

Az ausztrál makadámdiófa gömbölyű gyümölcse a makadámdió: fehéres, bézses színű, kellemesen édeskés, vajas ízű és magas zsírtartalmú diószerű mag. Nyersen, vagy pörkölve kapható. Rendkívül kemény a héja, ezért a boltokban mindig pucolva árulják.

Pisztácia

A pisztácia Nyugat-Ázsiában őshonos gyümölcs, a pisztáciafa magja. Ma már számos mediterrán országban, de az Egyesült Államok déli részein is termesztik. Az egyik legkedveltebb olajos mag világszerte.

Törökmogyoró

A törökmogyoró régóta ismert és használt olajos magféle, ami nemcsak finom, de tápláló is. Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is elterjedt, és bár a neve török eredetre utal, valójában a mediterrán térség több országában őshonos. Sütemények, csokoládék, italok és sós rágcsák alapanyaga.

Brazil dió - Paradió

A brazil dió Dél-Amerikában, az Amazonas őserdeiben honos brazil diófa termése. Brazília trópusi erdeinek fája, egészen pontosan a Pará szövetségi állam bennszülött növénye, innen is kapta népszerübb nevét, a paradiót. Fája akár 45 méter magasra is megnő, termése citrom nagyságú. Termesztése nem jellemző, sokkal inkább vad állományokból gyűjtik termését. Érdekessége, hogy 15 hónapig érik. Héja annyira kemény, hogy kikelni csak úgy tud, ha a burkot a rágcsálók megkezdik - akár évekbe is telhet, amíg a héj elkorhad, és kiszabadul a csíra.

Pekándió

A pekándió egy különleges diófafaj, mely Észak-Amerikában honos, de manapság máshol is termesztik, Ausztráliában, Brazíliában, Kínában, Mexikóban, Izraelben, Peruban vagy Dél-Afrikában. A világ pekándiótermésének nagy része az USA-ból származik.

Sótlan pisztácia

A sótlan pisztácia igazi szupersnack, és sokoldalúan felhasználható alapanyag: keverhetjük süteményekbe, szórhatjuk salátákra, készíthetünk belőle krémeket, pestót, fagylaltot vagy pisztáciás panírt is. Sótlan változatban nemcsak egészségesebb, de az édes és sós ételekhez egyaránt jól illik. Bioboltokban, delikáteszekben és nagyobb üzletekben egész évben beszerezhető.

Zöld mandula

Sózott törökmogyoró