Emlékszem, gyermekkoromban mindig nagy kihívást okozott a családnak a bőséges szilvatermés. Nemcsak a nagyszülőknél, hanem saját kertünkben is kitartóan ágaskodott egy fa, amelyik évről évre rendre hullatta magáról a lila gyümölcsöt. Ha már az összes édességfajtát elkészítettük belőle, amit csak tudtunk, akkor ment a maradék a nagyinak, akinél vagy kompótként vagy lekvárként végezte.
Valószínűleg ugyanezt a történetet sokan elmesélhetnénk, mert Magyarországon az egyik legelterjedtebb gyümölcs (az almával holtversenyben) kétségtelenül a szilva. Mindegy, hogy ovális vagy kerek, zöld vagy lila, egy dolog biztos: nyersen fogyasztva rengeteg ásványi anyagot tartalmaz és antioxidánsokban is gazdag. A lehullott szilvából készül a legjobb pálinka, a híres-neves gombóc, de a lekvárreceptek száma is végtelen.
Lekvár kontra dzsem
A lekvár szó a latin alactuarium (magyarosítva: liktárium) szóból származik és egy mézes szirupot jelölt, amelyet a középkori orvosok a keserű gyógyszerekhez kevertek, hogy könnyebb legyen azokat bevenni. Örök kérdés, hogy mit hívunk lekvárnak és mit dzsemnek? Lekvár az, ami sűrű, homogén állagú, de ami a legnagyobb különbség, hogy a dzsemben gyümölcsdarabokat is találunk. Persze a köznyelvben a két kifejezés már szinte szinonimája egymásnak, azért nem árt, ha tisztában vagyunk ezzel.
Szatmári szilvalekvár
A szilvalekvár készítésének egyes tájegységenként eltérő hagyományai vannak. Talán a leghíresebb a szatmári szilva, amely igen komoly, már-már tudományos módszer szerint készül. A nyár végén botokkal leverik a szilvát a fáról, amelyet a földre terített fóliákban gyűjtenek. A gyümölcsöt fateknőben átmossák, majd ciberét készítenek belőle, ami nem más, mint egy „főtt, savanyú gyümölcsleves”. Ehhez először elő kell készíteni a terepet. Sárból és vályogból katlant raknak, kitapasztják és hátul lukat fúrnak a füstnek. Az üstöt kívülről sárral szintén betapasztják, majd ezt helyezik be az üstbe. A szilvát ebben az üstben főzik puhára, olyannyira, hogy magjától elváljon. Ekkor átszűrik, hogy a magot és a héjat kiszedjék belőle. A szilvát ezután hosszú órákig folyamatosan kavargatva főzik, egészen addig, amíg olyan állaga nem lesz, hogy már nem folyik le a kanálról.
A fűszeres szilvalekvár receptjét itt tudod megnézni >>
Otthoni lekvárfőzés
Valószínűleg kevesen fogják a szatmáriak bonyolult műveletsorozatát otthon megismételni, de nekik sem kell aggódniuk, mert más kiváló, de jóval egyszerűbb recept alapján is készíthetünk lekvárt. Vannak például, akik egyáltalán nem adnak cukrot a szilvához, persze csak akkor, ha jó érett, puha gyümölcshöz jutunk. Próbálkozhatunk mi is szabad tűzön, a kertben, de számolnunk kell azzal, hogy folyamatosan kevergetnünk kell közben. Én kényelmes vagyok, és inkább a konyhában szoktam elkészíteni… Persze ilyenkor is sűrűn rá kell nézni, de mennyei illata miatt sosem feledkezem meg róla. Ízesíthetjük, fűszerezhetjük, ahogy csak szeretnénk. Én fahéjat mindig teszek bele. Mindenbe teszek, amibe csak lehet, még a reggeli kávéba is, mert imádom. Kevés szilvapálinkával is megbolondítom, hogy hamarabb kieressze a levét. Van, aki arra a szilvalekvárra esküszik, amiben megáll a kanál. Én jobban szeretem ha folyós és kicsit darabos, de ez már tényleg csak ízlés dolga. A különböző befőzőszettekkel pedig szinte gyerekjáték az egész! { GALÉRIA = title:F%C5%B1szeres%20szilvalekv%C3%A1r%20l%C3%A9p%C3%A9sr%C5%91l%20l%C3%A9p%C3%A9sre, 2,3,4,5,6,7,8,9 }
Befőzés a NoSalty Webshopban >>
