A borsmustár néven is ismert salátazöld a mediterrán térségből ered, s bár külseje a salátát idézi, valójában a mustárfélék családjába tartozik (beszédes ugyebár a magyar neve is). Rokonai között emlegethetjük a vízitormát, a retket és a wasabit is, a rukkola hozzájuk hasonlóan is oda csíp, ahová kell.
A fűszeres, kellemesen csípős, borsos rukkolalevelek megspékelhetnek salátákat, szendvicseket, tésztaételeket és leveseket is. Némileg kesernyés ízjegyekkel is bír, és emiatt a friss, gyógynövényes jelleg miatt passzol annyira a salátafélékhez, ráadásul textúrájában is a spenótot idézi.
Ha lágyabb ízű rukkolára vágyunk, akkor szedjünk zsenge, fiatal hajtásokat, az igazi csípősség ugyanis a felnőtt levelekben érik be. Akár hőkezelhetjük is: egyébként is jól áll neki a fokhagyma és az olívaolaj, de főzéssel/sütéssel az íze is mérséklődik.
Nem csak finom, egészséges is"
A salátafélékhez hasonlóan rengeteg tápanyag lapul a csinos, alacsony kalóriatartalmú levelekben: 1 gramm rukkola nagyjából 1 kalóriának felel meg, ráadásul dúskál vitaminokban és ásványi anyagokban.
Öt gramm rukkola tartalmazza a napi K-vitaminszükséglet 27,7%-át, amely fontos vitamin a véralvadás és a sebek gyógyulásának elősegítéséhez. Mindemellett remek A- és C-vitaminforrás is egyben: mindkettő antioxidáns és támogatja az immunrendszer egészséges működését. Az A-vitamin mindemellett a sejtképződésre, a látásra, illetve a vese, a tüdő és a szív optimális működésére is kedvezően hat.
De itt még nincs vége: káliumban (szív- és idegfunkciókhoz fontos) és kalciumban is gazdag. Summa summarum, a rukkola igazi csodaszer.
Számos fajtája létezik, amelyek méretben és ízben is különböznek.
Hogyan tároljuk?
Először is mossuk meg, akkor is, ha nem fogyasztjuk még el. Így tovább eláll, mert a mosással eltávolítjuk a baktériumot, amelytől egyébként idejekorán romlásnak indulnának és elszíneződnének a levelek.
A rukkola a hideg, nedves közeget kedveli, ezért bugyoláljuk nedves papírtörlőbe vagy konyharuhába, de azért hagyjuk kicsit levegőzni is, nehogy bepálljon. Így akár 5-6 napig is eláll a hűtőben, de azért nyilván frissen a legfinomabb. Az elszíneződött, kedvetlen leveleket dobjuk a komposztba/kukába.
Fagyasztani is lehet, ha nagyon muszáj, de ne feledjük, hogy így csorba esik az ízélményen. Ha mindenképp fagyasztanánk, akkor a levelekre öntsünk egy kis olívaolajat, fagyasszuk ki, majd törjük apró darabokra a helytakarékos tároláshoz.
Mit főzzünk belőle?
A salátákat, tésztaételeket már említettük, de mivel népszerű olasz alapanyagról van szó, természetesen pizzára is pakolhatjuk bátran, akár tésztasalátában is el tudom képzelni, és a pesto is remek lesz belőle.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Életmentő konyhai ötletek:
