Ünnepnapokon az Alföldi porcelán étkészletből, hétköznapokon pedig kék csíkos menzás tányérokról falatoztuk a mai napig felejthetetlen csirkepaprikást és brassóit. A retró ételek koronázatlan királyait nemcsak a nosztalgia miatt imádjuk még ma is, hanem mert valóban finomak!
Brassói
A retró ételek sorában először annak a nevét áldjuk, aki a brassóit megalkotta, bár kilétét nem is olyan egyszerű meghatározni. Van, aki Gróf Nándor vasúti szakácsnak tulajdonítja, aki 1948-ban, a Budapest–Brassó közötti járaton készítette el, de Dózsa György mesterszakács egy 19. századi szakácskönyvre hivatkozva állítja, hogy Brassóból származik az étel. A brassóit Papp Endre is magáénak vallja: elmondása szerint egy versenyre készítette el 1950-ben.
Bármi is az igazság, maga az étek egyszerű, mint a faék, de a hagymás-fűszeres krumpli és hús kombináció ropogós savanyú uborkával olyan maradandó élményt okozott a vasfüggöny mögött, aminek még ma is a rabjai vagyunk.
Csirkepaprikás nokedlivel
Az örök klasszikus, a magyar konyha remeke, a hungarikumok hungarikuma a csirkepaprikás jó öreg nokedlivel és tejföllel. A fűszerpaprikás, borsos, hagymás paprikás csirke eredetileg a pásztorok étele volt a 18. században, de a nemesek körében is hódított. Sikere a mai napig tart, és az egyik legismertebb nemzeti ételünk: túlélte az osztrák hódításokat, magába bolondította a német és a szovjet katonákat is, és a rendszerváltás sem törölhette el. Jöhet szél, eshet hó, a csirkepaprikás stabilan tartja a helyét a magyar gasztronómia fellegvárában.
Fasírozott
A fasírt, vagy fasírozott igazi multifunkciós retró étel: ha épp nem petrezselymes krumpli kísérte főételként, akkor a ’80-as évek magyar hamburgerének másnapos húspogácsájának szerepét töltötte be. A tojással és vizes zsemlével összegyúrt fűszeres darált hús íze frissen volt a legjobb, de a sütést követő napon is feltámadt: gyerekkorunkban a hűtőből kivéve, zsemlébe téve tízóraira vittük magunkkal az iskolába. Nem szabad elfelejtenünk az egyben sült fasírtot sem, vagyis a tojással megbolondított Stefánia szelet, amit anyáink jellemzően őzgerincben sütöttek pirosra.
Gyümölcsszósz főtt hússal
Az édes gyümölcsszósz főtt hússal tipikus menzai koszt a ’80-as évekből, és igen megosztó volt az éhes gyerekek körében.
A főtt hús mellé tálalt gyümölcsszósz sokszor csomós maradt, tekintve a konyhás nénik nem keverték el benne a habarást, és emlékeink szerint a hús sem volt a legsoványabb.
Az egész mellé natúr, sótlan főtt krumplit tálaltak, de még így is a burgonya volt a fogás legehetőbb része. Néha nagyi is elkészítette otthon ezt az ételt, és egészen más dimenziókba emelte, szerethetővé tette ezt a fura kombinációjú kosztot.
Paradicsomleves betűtésztával
Lássuk be, betűtésztával - és rengeteg cukorral - gyerekként minden finomabb volt, még a paradicsomleves is! A paradicsomlevest mi magyarok a 17. századtól kezdve ismerjük, azonban a gyerekekkel megkedveltetni nem mindig volt egyszerű feladat.
A ’80-as években azonban megérkeztek az elfoglalt anyák, háziasszonyok mentőöve és egyben a gasztronómia ellen elkövetett egyik legnagyobb bűncselekmény: a zacskós betűtésztás levesporok.
Még a húslevest imitáló levesporokban is betűtészta volt, de a hamisítatlan, az igazi betűtésztás levesek origója, gyermeki szívünk közepe örökre a paradicsomleves marad. Addig nem nyugodtunk, amíg ki nem raktunk valamilyen szót a tányér szélére a kanállal, így rendszerint a leves kihűlt, és hidegen kanalaztuk befelé.
Szerző: Petrás Gabriella
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Még több klasszikus itt:
