Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Nem sikerült két hét alatt 5 kg-t fogynod? Így állj a fogyókúrádhoz, ha azt szeretnéd, hogy sikeres legyen!

A sikeres fogyókúra nem egy gyaloggalopp, vannak benne fentek és lentek. Ezekre figyelj, ha túl szeretnél lendülni a buktatókon.

A fenntartható, sikeres fogyással kapcsolatban az egyik legfontosabb, amit minden fogyni vágyónak tudatosítania kell magában, az az, hogy ez egy hosszú út. Kanyarokkal, bukkanókkal, hegyekkel és völgyekkel. De ez az út járható – bárki számára.

Lássuk ezeket a kanyarokat, hegyeket és völgyeket, és hogy milyen módszerekkel birkózhatunk meg velük!

1. Fent és lent

Még jól beállított étrend és megfelelő mozgásforma mellett se várjuk el, hogy testsúlycsökkenésünk egyenletes és folyamatos lesz. Lesznek tempósabb vagy lassabb hetek, sőt, az is előfordulhat, hogy súlyunk stagnál, esetleg nő is. De ne váljunk mérlegfüggőkké, hetente egyszer, ugyanabban az időpontban, ugyanazon a mérlegen, ruha nélkül mérjük a súlyunkat, és ezeknek a méréseknek a tendenciáját figyeljük.

Nők esetében a helyzet még komplikáltabb, hiszen nálunk a menstruációs ciklus is befolyásolja az adott napi súlyt a vízvisszatartáson keresztül – jellemzően a mensest megelőző napokban szervezetünk vizet tart vissza, ez akár +0,5-1 kg-t is jelenthet.

Ha a súlyunk hosszabb ideje stagnál, ún. platón van, korábbi cikkünkben ismertetett lépésekkel lendíthetjük ezen túl magunkat.

2. Visszaesés

Az élet a testsúlycsökkenésünk során sem áll meg. Lesz stressz, lesz vidámság, lesz szomorúság, lesznek betegségek, lesznek olyan események, amikor nem tudunk feszesen az életmódunkra figyelni. Tapasztalatom szerint, ahogy haladunk előre az úton, ezek az események egyre kevésbé fogják befolyásolni a fogyókúránkat, hiszen minél stabilabban sikerült kialakítani új életmódunkat, annál inkább az lesz a hétköznapi, a normális, az átlagos, nem az újdonság, amire minden percünkben figyelni kell.

Ne adjuk fel, ne adjuk meg magunkat, tartsunk ki az elterelő helyzetekben is, kezdetben akarattal, tudatossággal, idővel ezek a stratégiák már automatikussá válnak.

3. Ne legyünk ellenségesek!

Önmagunkkal szemben. Ne kritizáljuk magunkat, ne csak a kisiklásokat lássuk! Legyünk pozitívak, segítsük saját magunkat az eredmények felismerésével, elismerésével!

Az épp aktuális divatdiétával szemben egy jól összeállított étrend nem követel irreális akaraterőt, nem alapul szélsőséges kalória- vagy tápanyagmegvonáson, órákon (napokon? heteken?) át tartó koplaláson. Ennek megfelelően megvalósítása során kevesebb kudarccal szembesülünk, ezeket kevésbé saját akaraterőnk gyengeségeként éljük meg.

Ha úgy érezzük, elakadtunk, vagy nem megy egyedül, kérjünk segítséget!

4. Barátaink az úton

„Tök egyszerű: egyél kevesebb kalóriát, mint amennyit felhasználsz!„, „Simán csak egyél kevesebbet, mozogj többet!”, „Egyél mértékkel!„, „Csak akaraterő kérdése!” halljuk barátainktól, segíteni vágyó ismerőseinktől jó tanácsként. Ezek az állítások még meg is állhatnák a helyüket, de nem így külön-külön, hanem egymásra hatva, komplexen, amelyeket – számos egyéb paraméter mellett – leginkább egy személyre szabott étrend, edzésterv hangolhat össze.

Vannak persze olyan „barátaink„ is, akik eredményeink láttán féltékenyek lesznek, megpróbálják hozzáállásukkal próbára tenni, szabotálni elhatározásunkat. Cikiznek, beszólnak és leszólnak, provokálnak és kísértenek: „Jajj, ne már, hogy megint csak kis adag menüt eszel?!”, „Mikor fogsz már megint normálisan enni?„, „Jajj, már cukrászdába sem lehet veled elmenni!”.

Készüljünk fel erre a hozzáállásra, az elért eredmények úgyis minket igazolnak. A „jóakaróinkról” pedig döntsük el, hogy mennyire fontosak az életünkben. Ha nem fontosak, akkor simán peregjen le rólunk minden megjegyzésük, ha fontosak, akkor pedig üljünk le velük, és mondjuk el nekik, hogy hogyan tudnának támogatni a stresszelés helyett.

5. Az sem mindegy, milyen a viszonyunk

Érdemes egy kicsit vizsgálódni az irányban is, hogy miként viszonyulunk az egyes ételekhez. Előfordul-e, hogy egy-egy élethelyzetben (stressz, öröm, bánat, kritika, unalom, fáradtság, bosszúság, düh stb.) egy-egy jellemző ételtípushoz nyúlunk: pl. sós rágcsálnivalókhoz, édes habos krémekhez, emberes nagy hamburgerekhez, kedvenc tábla csokinkhoz.

Ha sikerül ezeket a kapcsolódásokat felderíteni (akár egy napló segítségével), akkor már tudatosan lehet készülni és viselkedési stratégiákat kidolgozni ezekre a helyzetekre.

Sokan örülnének annak, ha az évtizedek alatt felhalmozódott plusz kilóktól egyszerűen, villámgyorsan, különösebb erőfeszítés nélkül meg tudnának szabadulni. Ez persze nem lehetséges. De szerintem nem is lenne szerencsés, hiszen megváltozott életmódunk nem csak kilóinktól szabadít meg, hanem egészségünk megőrzésében is legnagyobb segítségünk.

Induljunk el az úton, és ne torpanjunk meg!

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

via

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!