Amikor először felmerült a szerkesztőségben az ötlet, hogy készíteni kéne Márton-nap alkalmából néhány húsmentes ünnepi fogást, még nem voltam túl biztos abban, hogy bármi használhatót fel tudok majd mutatni a novemberi jeles napra. Elsősorban azért, mert húsmentes egyedként nem fűznek kellően szoros szálak magához az ünnephez, nem vagyok sem a ropogós combok, sem a ludaskásák nagy kedvelője – mint ahogy gondolom más sorstársaim sem. Amúgy sincs nagy hagyománya a húsmentes Márton-napnak: nagyjából hasonló halmazban helyezkedik el a halmentes karácsonnyal vagy a lencsementes újévvel. Így, aki nem él hústermékekkel, általában a Márton-napi ünneplést is kihagyja, hisz' végülis nem az év mulatsága, amiről olyan nagy kár lenne lemaradni.
Márton-nap liba nélkül?
Mindezektől függetlenül mégis úgy gondoltam, hogy igenis lenne értelme megalkotni néhány Márton-napra célzott, húsmentes fogást, mégpedig több okból is.
2023-at írunk. De miért fontos ez? Nos, elsősorban azért, mert házigazdaként, vendégségszervezőként már sokkal nagyobb eséllyel kell gondolnunk azokra is, akik speciális módon étkeznek. Hiszen bármelyik év elhozhatja a kedvenc unokaöcsénk vegán megtérését, de az is előfordulhat, hogy a hedonista nagybácsik orvosi javallatra megzabolázott diétai szokásait is figyelembe kell vennünk.
Mindezek mellé társul egy nagymértékű élelmiszerdrágulás, ami ugyan már nem hat olyan sokként, mint tavaly, továbbra is velünk marad: érezhetjük a saját pénztárcánk műbőrén, ha boltba, piacra vagy étterembe megyünk.
Számok, számok, számok
Egy gyors internetes szörfölés és némi fejszámolás után megtudtam, hogy aki az idei Márton-napot egy étteremben töltené, bizony 15.000 forintos ár alatt nem nagyon úszná meg a történetet. Mindezt egy középkategóriás helyen, három, nagyon maximum négy fogással. Perkopf.
Az otthon készített vacsorák költségeivel természetesen nem vagyok tisztában, de ha alapul vesszük, hogy a hús (főleg a liba) biztosan drágább a zöldségnél, ehhez hozzáadjuk az ünnep költekezésre buzdító jellegét, akkor is valahogy 8.000 és 10.000 között landolunk fejenként.
Namármost. Az általam alant prezentált menü nagyjából 30.000 forintból kihozható, 6 ember bőséges jóllakatására pedig tökéletesen elegendő. Ez pedig a legszigorúbban nézve is 5.000 forintot jelent fejenként (ami nem mellesleg általában egy éttermi főétel borsos ára). Elkészítése nagyjából 10 órát vesz igénybe, így, ha nagyon ráérünk és fáradhatatlanok vagyunk, akár a vendégség napján elkészíthetünk mindent, persze vannak elemek, amelyek egy-két nappal korábban is összedobhatók.
Mindegy hát, hogy mi a kedves olvasó oka az idei húsmentes Márton-napozásra, az étkek adottak, a számok magukért beszélnek, minden már csak a szakácson múlik. Jöjjön a menüsor!
Vaníliás duplaalma-leves
A libaleves liba nélkül csak zöldséglé, a sütőtökkrémlevesről hallani sem akartam, így jutottam el hát az almaleves gondolatáig. Plusz célom volt, hogy végre létezzen egy olyan almaleves-recept, ami se lisztes sűrítést, se szétfőtt gyümölcsdarabokat nem tartalmaz.
Így született meg ez az almakrémleves, amelynek selymességét óvatosan temperált (hőkiegyenlített) tejszínes tojássárgája adja, nem tolakodóan őszies (értsd: nincs teletömve fahéjjal) aromáját pedig a vanília. És mitől dupla? Természetesen a mézzel sült birsszeletektől.
Sütőtökös rétes házi húzott tésztával
Előétel vagy felcsigázó fogás gyanánt kerülhet az ünnepi asztalra rétes. Ismét egy olyan receptről beszélhetünk, ami egy bizonyos űrt tölt ki. Nem mást, mint a sós ízesítésű rétesek világában tátongó kátyút.
Hisz' ott van a káposztás persze, de mégis mit (t)egyen az ember, ha arra ráunt, s nem akar édes tésztákkal jóllakni? Vegyen némi sütőtököt, némi kéksajtot, diót és aszalt vörösáfonyát, s dugja azokat a tésztába!
Selymes zellerpüré barnított vajjal
A köretekhez lapozva nem fogunk dinsztelt káposztát vagy sütőtökpürét, neadjisten batátahasábot találni. Helyette olyan kincsekre bukkanhatunk, mint a selymes, gazdag zellerpüré.
A zord gumóval nekünk alig kell bármit is kezdenünk: a sütőben gőzölődik teljesen puhára, arra készül, hogy aztán elláthassuk a baját egy botmixerrel. A barnított vajat ugyan kihagyhatjuk belőle, de nem éri meg: diós mélysége kiválóan illeszkedik a zeller földes aromájához.
Meleg zöldséges gerslisaláta
Ősszel-télen is kell ám salátát fogyasztani, persze csak a megfelelő módon. Tehát melegen! A sült zöldségekből, gyümölcsökből és főtt gabonából álló saláták például akkor mutatják legízesebb, legkarakteresebb arcukat, ha még langyosan kerülnek a tányérra.
Persze a zöldségeket kicserélhetjük bármilyen nekünk tetsző kiegészítőre, egyedül a gerslit érdemes megtartani ruganyos állaga, magvas íze és a ludaskása/sólet felé fejet hajtó jellege miatt.
Vörösboros káposztasteak
Ha márton-napi főételekről beszélünk, bizony nehéz lehet fölülmúlni egy ropogós, szaftos libacombot. Persze nekem nem is ez volt a célom, nem akartam semmilyen ételt kenterbe verni, sokkal inkább egy olyat megalkotni, ami nem hagy maga után kívánnivalót. Így jutottam a káposztasteakig.
Ahhoz képest, ahogy kinéz, elkészítése meglepően egyszerű, szinte gyermeki. Véleményem szerint pedig a legjobb része a visszamaradt fűszeres borból és aszalt szilvából készített, mélyen aromás mártás. Anélkül sokat szegényedik a káposztagerezd.
Egybesült lencsés gombafasírt
Azt sem akartam, hogy a káposztának egyedül kelljen helytállnia főételként, hiszen lehet, hogy valaki nem kedveli, nem fűllik rá a foga, stb. Ezt a problémát orvosolhatja az asztalon például egy impozáns fasírt...gombából.
Távolról akár húsosnak is nézhetnénk, közelről, hunyorítva süteménynek (kedves nővéremet például félrevezette a bogyós lekvár), érdemes azonban egészen közel menni hozzá, lehetőleg késsel-villával, mert csak így ismerhetjük meg a fasírt igazi valóját, szaftos, fűszeres, karakteres belsejét.
Hamis tepertős papucs szilvalekvárral
Annak ellenére, hogy egy borzasztóan sokszínű és izgalmas menüvel volt dolgom, a legjobban valamiért mégis ennek a süteménynek az elkészítését (és megkóstolását) vártam. Egyrészről azért, mert hajtott a szakmai kíváncsiság, hogy vajon sikerülhet-e csak úgy a semmiből előhúzni egy ilyen receptet.
De sokkal inkább a húsmentességgel elveszített élmény, a szinte borsosan tepertős, omlós tésztába való harapás, a szilvaíz sűrű szurokja, az egész „édesség” abszurd komplexitása: ez vonzott engem. Szerencsére nem csalódtam: a misopaszta és a darált dió (valamint ipari mennyiségű vaj) meglepően jól működött tepertőként.
Jó étvágyat, kellemes Márton-napot minden húsevőnek és vegának!
Fotók és receptek: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több őszi, húsmentes konyhai ötlet vár:
