Az adventi naptár és az édességek mellett Miklós napjának reggelén más meglepetés is várja a gyerekeket. Az egyik hagyomány viszonylag új keletű, a másik régebbi.
Az adventi naptár használata 1900 körül kezdődött és egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, türelmetlenül várta a karácsonyi ajándékokat. Az édesanya kitalálta, hogy egy kemény papírlapot huszonnégy részre oszt, mindegyikre csokoládét tűz, és a gyermek minden este megehet egyet közülük. Mikor a fiú felnőtt, üzleti vállalkozásba kezdett, édesanyja ötletét kamatoztatva. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy kis ablak mögé egy-egy csokoládé vagy cukorka volt elrejtve.
Még több karácsonyi édesség recept itt!
A Mikulás várás hagyománya sokkal régebbi. Tulajdonképpen kár a Mikulásért, mert alma, dió és mogyoró helyett mostanság műanyag játékokat, iskolaszereket és sok-sok nyalánkságot hoz. Úgy is mondhatnánk, „konzumcikkek mű-körszakállas szállítójává” degradálódott.
Pedig bárhogyan is hívják a Mikulást világszerte – Father Christmas, Père Noël, Santa Claus –, az eredete Nikolausra, Miklósra, Myra (ma török terület) püspökére vezethető vissza.
Még több karácsonyi édesség recept itt!
A gazdag, jó házból való Mikulás 270 körül született. Nagybátyja, az akkori püspök szentelte pappá, és annak halála után őt választották meg utódjának. A Római Birodalom utolsó keleti keresztényüldözése alatt elfogták, kínozták, de életben maradt. Felettébb kedvelt és jelentős férfi volt, már 100 évvel a halála után sírja fölött egy templomot építettek, amit sokszor leromboltak, de mindig helyreállítottak és zarándokok serege kereste fel.
Személye körül számtalan legenda kerengett, most kettőt idézünk fel. Egy szegény ember képtelen volt három lányának a hozományát előteremteni. Nyomorúságában bordélyba akarta küldeni őket, hogy „bűnnel” keressék meg a megélhetésüket. De Szent Miklós mindent jóra fordított. Éjszaka három aranygolyót dobott mindhárom leány szobájába, és három megfelelő udvarlóról is gondoskodott.
A legvalószínűbb történet:egy fenyegető éhínségnél annyi gabonát szerzett be, hogy az emberek jól lakhattak és még maradt is elegendő vetőmagjuk.
Népszerű a szentek körében, ő az, aki megsegít a bajban, és a hentesek, pékek, tengerészek, tanítók, patikusok, bírók, borkereskedők védelmezője. De mindenekelőtt a gyerekek védőszentje.
Hatszáz évvel ezelőtt nevezték ki születésnapját a gyerekek napjává, amikor a szegények hasznos ajándékokat kaptak (cipőt, ruhát vagy többlet-élelmiszert). A középkori kolostorokban az apróságok átvették a felnőttek feletti hatalmat és egy gyermekpüspököt választottak.
Franciaországban, Hollandiában és az USA-ban a Mikulás a nyílt kéményen keresztül dobál almát és diót a gyerekeknek – mint ahogyan a legenda szerint egykor az aranygolyókat dobálta be az ablakon.
Nincs ugyan kifejezetten Mikulás-menü, de ezen a napon hagyománytiszteletből, és mert finom, készítsünk diós és almás ételeket, de a mézeskalács, a forró csoki, a gyümölcsös, fűszeres italok biztos lelkes fogadtatásra találnak a családban.
A második világháború után a gyerekek a világ minden részéről karácsonyi leveleket és ajándékkívánságokat küldtek Rovaniemibe, a finn Santa Claus hazájába. A havas táj, a díszes szánkók, a rénszarvasok – nos, ebben a sarkköri kulisszában teremtődött meg a karácsonyi atmoszféra. Azt pedig, hogy Szent Miklósból hogyan lett Télapó, majd karácsonykor meséljük el.
