Sárgarépás karfiolleves tejszínnel
Sokszor hallani a háztartást vezetőktől, hogy mennyire drága lett és ismét ötszáz forint egy kiló belőle, de nyár végén, ősszel még jó eséllyel lehet olcsóbban kifogni a zöldségesnél.
Magas a rost-, viszont annál alacsonyabb a kalóriatartalma, de jobbára mindenki szereti, a belőle készülő levesek és rakottasok sokak kedvencei. Önmagában nem mondanám, hogy túl finom, bár C-vitaminban bővelkedik, így jó ötlet lenne nyersen falatozni a karfiolrózsákat, de valójában ízesítve, fűszerekkel és más alapanyagokkal kombinálva szeretjük, illetve fizikai tulajdonságai révén hőkezelés után is szépen egyben maradnak a rózsák. Tehát annyi biztos, hogy inkább az állaga, semmint az íze miatt fogyasztjuk – könnyen barátságba lehet terelni bármilyen hússal vagy zöldséggel.
Ha sütjük, nem árt előtte kicsit megpárolni: ez lehet egy gyors blansírozás, majd iziben a sütőbe, a rakottas hozzávalói közé rejteni, tejföllel alaposan nyakon önteni és már sülhet is száznyolcvan fokon az ebéd. A karfiolleveshez sok más zöldséget aprítsunk össze és azokkal együtt pirítsuk egy darabig a dinsztelt vöröshagymán, majd fel lehet önteni zöldségleves alappal, és megvárni, amíg felfő, majd fokozatosan visszavenni a hőmérsékletből. A végén jöhet a jól ismert tejfölös habarás, de csakis akkor, ha már biztosan nem zubog a leves a forrás óta.
A rántott karfiolt még a legelszántabb zöldségellenes hadjáratot folytatók is megeszik, lehet hozzá tartárt, majonézt keverni házilag, mert sokkal finomabb és egészségesebb, mintha készen vennéd. Hagyományosan rizst szokás tálalni hozzá, de friss zöldségekkel is finom ebéd.
