Jelenleg ott tartunk, hogy a világon több az elhízott, mint a normál testsúlyú és éhező ember együttvéve. Világszerte mintegy 2,1 milliárd ember túlsúlyos, közülük, 671 millióan elhízottnak számítanak. A magyarok ráadásul európai szinten, de még világviszonylatban is az élén állnak a rangsornak, nálunk nagyon sok a túlsúlyos, és kevés az ez ellen tett állami intézkedés.
Eddig úgy gondoltuk, hogy a túlevés elsősorban rossz szokás kérdése, és új szokások fokozatos kialakításával csökkenthető a jelenség, a túlsúly pedig mérséklődik. Egy friss kutatás azonban pont az ellenkezőjéről számol be: nem a szokások, hanem az agyunk lehet a fő probléma.
A Floridai Egyetem kutatói felfedezték, hogy az agy infralimbicus kéreg nevű területe lehet a felelős a túlevésért: szerepet játszik az ételkeresés és az evés önszabályozásának folyamataiban, és ennek a működése befolyásolhatja, hogy tulajdonképpen mennyit is eszünk.
A magyarázat egyébként egyszerű: néhány környezeti hatás következtében az embernek eszébe juthatnak például édességek vagy finom ételek, ezek hatására pedig túlevés jelentkezhet. Még akkor is képesek lehetünk desszertet enni, ha már teleettük magunkat a vacsorával, egészen egyszerűen azért, mert meglátjuk a doboz fagylaltot, vagy a felszeletelt sütit. Akkor azonban, ha az agy infralimbicus kérgének munkáját kikapcsoljuk (a kutatók ezt egérkísérletekben tették meg), ez az inger nincs hatással, és hiába látjuk az édességet, nem kívánjuk meg, ha már tele vagyunk.
Az eNeuro tudományos folyóiratban megjelent tanulmány azt bizonyítja, hogy az agyban külön terület felel a kívánósságért, és ha ebből ki tudnánk iktatni specifikus neuronokat, a probléma megszűnne: hiába raknának elénk egy gusztusos süteményt, ha már nem lennénk éhesek, nem ennénk meg csak azért, mert jól néz ki.
Ezek is érdekelhetnek:
