Legalábbis amit én egyadagosként értelmezek, az végül sosem az, valahogy mindig több kerekedik ki a végére, mint előzetesen szándékoztam. A hummusz az egyik kedvenc gyors, mégis különleges kenyérfeltétem, ha éppen nincs otthon pita, akkor pirítósra kenve is imádom.Hazafelé menet éppen akad az irodánktól nem messze több keleti delikátbolt is – tényleg szerencsések vagyunk, csak beugrom egy konzerv csicseriborsóért, tahini, citrom, fokhagyma általában akad otthon, a többi hozzávaló pedig egészen biztosan. Mindig a konzervre szavazok, mert ez sokkal gyorsabb és hamarabb jutok a betevőmhöz– a hummusz egyetlen gyorsított elkészítési lehetősége is ebből fakad, hiszen eredetileg a csicserit hosszú órákon keresztül áztatják, majd magas lángon megfőzik.
A borsó levét öntsük le és alaposan mossuk át a szemeket. A krémesség, ami a hummusz sajátja, két lépésben érhető el: fontos a tahinit és a citromlevet önmagában krémesíteni, illetve ne feledjük a csicseriborsót két adagban hozzákeverni. Ezekkel a trükkökkel minden eddiginél simább hummuszt kaphatunk végeredményül. Tahinit, azaz szezámmagkrémet házilag is lehet gyártani, de én ezzel kivételesen nem szoktam időzni: jó minőségben kapok belőle boltit is.
Viszonylag nagy, 40 dekás konzervet veszek, ebből tehát egészen biztosan nem egy adag lesz, de mivel a kész kence legalább egy hétig eltartható hűtőben, így nem jelent problémát, ha a hét többi napján is megkívánnád – elég csak újabb adag friss zöldséggel felszerelkezve hazatérni, de egy hétvégi reggelihez is tökéletes.
Én halomnyi paradicsomot eszem hozzá: élvezem, hogy jelenleg százötven forintért juthatok hozzá a végre valóban hiperédes, extra piros parikhoz. A hummusz tetejét pirospaprikával még azért megszórom, és extra adag olívaolajat is löttyintek rá: ez esetben is érvényesülne az elv, miszerint jó, ha hagyjuk állni pár óráig, mert jobban összeérnek az ízek, de egy gyors szingli vacsoránál ez nem opció.
