Ropogós csemege uborka télire

Nincs is annál bosszantóbb, amikor elveszti színét, ropogósságát, netán elromlik a gondosan eltett ecetes ubi. Tudnivalók következnek az uborkasavanyításról!

Érdemes nekiállni az egyik legkedveltebb savanyúság házi eltevésének, mert így a töredékéből az asztalra varázsolhatjuk a téli ételek népszerű kiegészítőjét, és nem kell megalkudnunk a bolti ízével, magunk állíthatjuk be az ecet–cukor arányt (ki a csemegésebb irányt, ki az ecetesebb ízt kedveli).

Az uborkáról

  • Ideális méret nincs, abszolút ízlés kérdése, hogy mekkora uborkák kerülnek az üvegekbe: valaki az apróbb (3–6 cm-es) savanyú uborkákat szereti (pepecselősebb tisztítása ellenére), mások a nagyobb (7–10 cm-es) ropogtatnivalóra esküsznek (lehet pusztán praktikus megfontolásból).
  • Mint minden télire szánt befőtt, savanyúság esetében, itt is érvényes: csak ép, egészséges uborkát tegyünk el. Ami pöttyös vagy hibás, rakjuk félre, és készítsünk belőle egy jó kis uborkasalátát például.
  • Minden egyes uborkát alaposan dörzsöljünk át hideg vízben. Ehhez javasoljuk a dörzsi szivacs használatát a körömkefe helyett, ui. a kefe sörtéje könnyen felsértheti az uborka héját, és ettől megromolhat az egész adag.
  • Tisztítás után mindig bő vízben, többször egymás után, alaposan mossuk át az uborkákat.

A módszerekről

Alapvetően két fő metódus közül választhatunk, ha uborkasavanyításra adjuk fejünket: vagy hideg vizes vagy meleg vizes eljárással tesszük el az uborkát. (A módszerek lényege a nevükben: előbbi esetében hideg felöntő lével öntjük nyakon az uborkákat, míg az utóbbi esetében felforraljuk a tartósító levet.)

  • Ezen a két irányon belül számtalan változat létezik: van olyan recept, amely szerint csak összekeverjük a felöntő léhez valókat, az uborkákat az üvegekbe rendezzük, ráöntjük a lét, lezárjuk, és mehet a kamrapolcra. Más receptúra szerint mindent bepakolunk az üvegbe (uborkát és fűszereket), erre jön a víz, lefedjük, és összerázzuk. A forrázós módszeren belül is nagy különbségek mutatkoznak: akad, aki száraz dunsztba teszi az üvegeket, van, aki vízben kidunsztolja, van, aki egyszer forrázza az uborkát, míg más kétszer, háromszor is felönti, leönti, forralja a levet.
  • Keressük meg a nekünk szimpatikus eljárást, vagy még jobb, ha van egy jól bevált családi recept vagy ajánl valaki egyet, amire esküszik, és ha tényleg jól működik és tetszik is, örüljünk, hogy megtaláltuk, sok értelme nincs váltogatni a módszereket.

A kiszerelésről

Családja válogatja, és persze az étvágy, milyen mennyiségben fogy télen az uborka, és főként, hogy egyszerre mekkora üveget lesz érdemes megnyitni. Tehetjük az uborkákat több, kisebb üvegbe, de választhatjuk a hordós/vödrös nagy tételes kiszerelést is. Ez utóbbi esetében fokozottan ügyeljünk a tisztaságra, nehogy az egész kárba vesszen.

A fűszerezésről

A vízen, az eceten, a cukron és a són kívül a felöntő lébe kerülhetnek még egész borsszemek, babérlevél, szegfűbors, mustármag, csombor, koriandermag, kapor, torma, de akár még karikákra vágott vöröshagyma is.

Ropogósság és élénkzöld szín

Tegyünk a felöntő léhez kevés borként és/vagy szódabikarbónát, segítenek megőrizni a ropogósságot és a szép színt. Mindegyikből egy-egy késhegynyit adva 1 liter léhez, garantáltan nem fog megpuhulni az uborkánk és megtartja eredeti árnyalatát is.

Az ecetes uborkán túl

Nemcsak savanyú uborka kerülhet a kamrapolcra, készítsünk idén kovászosat is télire vagy svéd uborkát, sőt még uborkasalátát is eltehetünk.

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatod >>

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek