Retro majális – Ezeket ettük a búcsúban régen

Szóval Majális... emlékszel? Ezekkel az édességekkel romboltuk a tejfogainkat anno! Volt, amit vásárfiának vettünk, de amire hazaértünk, már csak az üres zacskót tudtuk felmutatni, és volt, amit rögtön, helyben elpusztítottunk. Neked melyik volt a kedvenc édességed a vurstliban?

Törökméz

A törökmézet már messziről felismertük, és nem telt el úgy búcsú vagy május 1-je, hogy ne ettünk volna legalább egy darabkát belőle. A jellegzetes sárga és rettentő kemény édesség Karinthyt is foglalkoztatta, aki így definiálta a fura cukorfélét:

„Nyúlós, fehér gummianyag, amiben apró, bizonytalan tárgyak vannak. Lapáttal darabolja le a cukrosbódés.”

A törökméz cukorból és szódabikarbónából készült, ragadt, mint a szurok, a tejfogainkat sem kímélte, de mi mégis örömmel küzdöttünk vele.

Medvecukor/Bocskorszíj

A bocskorszíj ánizsos íze mindig is megosztó volt a gyerekek körében, de a szokatlan ízekért rajongók örök kedvencének több évtizedes sikerszériája még ma is tart. A fekete, gumiszerű édességet már felmenőink is csócsálták, vagy azért, mert imádták, vagy azért, hogy megszeressék. A vidám, színes, kemény cukroktól, az omlós karamellától elütő bocskorszíj kontrasztos megjelenése garantálta, hogy mindenki felfigyelt rá a cukorkás standnál, és a legtöbben nem tudtuk megállni, hogy legalább egy kicsit ne együnk belőle.

Vattacukor

A látványkonyhák ősének is nevezhetnénk a vattacukor készítését. Gyerekként csodálattal figyeltük ezt a szemünk előtt megszülető habos, színes-szagos édességet, ami leginkább az égen úszó felhőkre emlékeztetett bennünket. A rózsaszín, fehér és kék színekben pompázó cukorféleség is a ragadós édességek táborát erősítette, de gyerekként senkit nem érdekelt, ha még a feje búbja is ragadt a cukortól: amíg a vattacukor nagyobb volt a fejünknél, nagy baj nem történhetett.

Mézeskalács

Régen a majálisokon a fiatalok tükrös mézeskalácsszívre, a kislányok babás, a fiúk pedig huszáros mézeskalácsra vágytak. A celofánba csomagolt szép színes mézeskalácsokat akár szerelmi vallomásnak is tekinthettünk, ha a fiúktól szív formájút kaptunk – a hajhúzogatásnál mindenképpen kifinomultabb udvarlási gesztus volt, az biztos. Ezeket a mézeskalácsokat nem ettük meg, főleg, hogy nem is étkezési célt szolgáltak: nagy becsben tartottuk őket, és egészen addig őriztük a vitrines szekrényben, amíg szét nem morzsolódtak.

És ezeket láttad?

Így nézett ki a konyhánk a '80-as években