EDÉNYLESŐ: bemutatkozik az elpusztíthatatlan, mégis kényes öntöttvas lábos

Egy jó öntöttvas lábas vagy serpenyő olyan, mint sok bor: idővel csak jobb lesz. Jóllehet, az évek során hullámzó volt a népszerűsége, létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, mivel gyakorlatilag mindent elkészíthetünk benne. Ódám az öntöttvashoz.

Valószínűleg minden családban található legalább egy öntöttvas edény, amit egy családtag nagy becsben tart. Nem véletlen, hisz az öntöttvas nagy előnye, hogy tényleg nehéz elpusztítani. Ha nem bánunk megfelelően vele, akkor rozsdásodhat ugyan, de némi hozzáértéssel búcsút inthetünk a rozsdának, és használhatjuk tovább bátran. Ha tehát egy korosabb öntöttvas edény vagy serpenyő kacsingat ránk egy bolhapiacon, amit esetleg kicsit megevett az idő vasfoga, kapjuk fel és szaladjunk vele hazáig.

EDÉNYLESŐ – beszéljünk az öntöttvasról

Made in China? Öntöttvas históra

Az öntöttvas edényeket már az i.e. 5. században használták Kínában, kezdetben különféle edényeket és földművelési eszközöket készítettek a vasból. A nagyolvasztó feltalálásának köszönhetően kezdett jobban elterjedni, amelynek legkorábbi verziói az 1. században jelentek meg, szintén Kínában.

Érdekes, hogy Európában végül csak a 15. században terjedt el, és először üstöket csináltak belőle. Azért is lett népszerű, mert olcsóbb volt az acélnál, illetve sokféle és tartós terméket lehetett előállítani belőle.

Tűzön, gázon, télen-nyáron

Nem meglepő, hogy a főzésben is hasznosították az öntöttvasat. Régebben sokkal több ragut és levest csináltak az emberek, ezekhez pedig az öntöttvas lábasok igencsak kapóra jöttek. Elég volt egy jó edény és abban máris számos fogást el lehetett készíteni.

A mai napig ez szól az öntöttvas mellett: ha megtanuljuk használni, akkor a konyha leggyakrabban bevetett katonájává válik, és hiába a mindennapi nyüstölés, nem csak a mi konyhánk, hanem az utánunk jövő generációk konyhájának éke is lesz.

Egy korosodó öntöttvas is használható még (Fotó: Unsplash)

Süthetünk benne húst, ragukat, kenyeret, csőben sült fogásokat, de a remekül záródó, nehéz tető miatt pároláshoz is kiváló, szóval rizst és egyéb gabonaféléket is készíthetünk benne. Én leggyakrabban kenyérsütésre használom, ugyanis a termosztátos sütőm magas hőjét átvéve a vasedény kvázi egy kemencévé alakul át, így jobb lesz kívül-belül egyaránt.

Hogy miért szeretjük?

Lehet, hogy lassabban melegszik fel – lévén, egy vastag vasedényről van szó –, viszont rendkívül hőtartó és minden felületen használható a nyílt lángtól kezdve a gázon át az indukciós főzőlapig.

Ha minőségi darabról van szó, akkor nehezen sérül. Ha esetleg megreped, akkor az selejtes darabra utal. Lehet, hogy az öntőformában ment valami félre, de lehet, hogy csak szimplán silány minőség.

Hiába vannak nagyon népszerű öntöttvas márkák – mint például a Le Creuset, amelynél egy átlagos méretű edényt nem nagyon kapunk meg 100 ezer forint alatt – az ár nem minden! Az olcsóbb márkák is lehetnek jók, a lényeg, hogy elég nehéz legyen az edény ahhoz, hogy egyenletes eloszoljon benne a hő. Már a nagyobb lakberendezési áruházakban is kapható minőségi öntöttvas edény pártízezer forintért, szóval nem megy rá feltétlen a gatyánk.

A vasedénynek a kenyér is jól áll! (Fotó: Unsplash)

A fentebb említett Le Creuset mellett a Staub, a Lodge és a Cuisinart termékeit is az élvonalban szokták emlegetni. Nekem kettő is van: egy Lava márkájú, zománcozatlan belsejű edény, illetve ajándékba kaptam egy Perfect Home márkájú zománcozott példányt is. Minőségi szempontból mindkettő rendben van, pedig a bolti árukban van különbség.

Mi szól ellene?

Ami az előnyét adja (a vastag vas), az a hátránya is egyben. Egy öntöttvas edény igen nehéz tudni lenni, és kényességéből fakadóan csakis kézzel mosható. Illetve, mint már említettem, ha nem vigyázunk rá, rozsdásodik, viszont ez könnyűszerrel orvosolható.

Olyan, mint egy gyerek

Vigyáznunk kell rá, de ha így teszünk, meghálálja. Van olyan edény, amely előkezelve érkezik, de azért az első használat előtt mindenképp érdemes lekezelnünk az edényünket. Szerintem sosem lesz 100%-ban tapadásmentes, de kellő törődéssel és olajozással idővel szinte az lesz.

Az első használat előtt növényi, telítetlen olajjal (pl. lenmag, napraforgó, repce vagy kukorica) dörzsöljük át, a felesleget töröljük le, majd helyezzük 230 fokra előmelegített sütőbe legalább 30 percre. Hagyjuk kihűlni, majd az olajozást (+ a felesleg letörlését) ismételjük meg. Ez is elég lehet, hisz sokat fogjuk használni, viszont van, aki az olajozós-kisütős kört megismétli 3-4 alkalommal, míg a vas felülete koromfekete nem lesz.

Bár van helye a szekrényben, a pulton tárolom néha a sajátomat, mert annyira szép! (Fotó: Karsai Roni)

Ha beavattuk az edényt, használjuk gyakran! Az elején főleg sütésre és pirításra. Ne felejtsük el minden használat után azonnal eltisztítani. Ha kitisztítottuk, szárítsuk meg, melegítsük fel (hogy tényleg maximálisan megszáradjon), és olajozzuk be újra, mielőtt betennénk a szekrénybe. Mivel a vizet nem szereti, sose áztassuk és ne hagyjuk vizesen állni.

Ha esetleg rozsdásodna, ne csüggedjünk. Az alábbi videóban láthatjuk, hogy némi törődés csodákra képes. Ha valaki nem is beszél angolul, már az előtte-utána állapot miatt is érdemes végigpörgetni a videót:

Zománcos vs. zománcozatlan belső?

Ízlés kérdése. Mindkettő jól használható, annyi a különbség, hogy a zománcozottat óvatosabban kell takarítani.

Remélem, hogy a fenti sorok után bátrabban kapjuk elő az öntöttvas edényünket. Főzésre fel!


Még több konyhai segítség:

Cikkünk forrása volt

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek

5 retro kiegészítő a nagymama konyhájából, ami ma is menő

Emlékszel még arra, milyen volt a nagymama konyhája? Cirádás díszítéssel megfestett tányérok, furcsa mintával hímzett feliratos falvédő, színes szalagfüggöny – a sort pedig még vagy egy tucat régi kiegészítővel tudnánk folytatni. Vajon ezek a dolgok tényleg divatjamúltak már, vagy egy kis kreativitással akár még egy mai, modern konyhát is fel tudnak dobni?