Kognitív rugalmasság

Karen Cogan sportpszichológus szerint az egyik legfontosabb képesség, amit az olimpikonoknak el kell sajátítaniuk, az a “kognitív rugalmasság”, melynek hála a sportolók könnyedén képesek igazodni a környezet- és helyzetváltozáshoz, ami kulcsfontosságú a stresszkezelésben. Az atlétáknak különböző “forgatókönyveket” kell elképzelniük és begyakorolniuk, hogy nagy nyomás alatt az első, vagy épp a tizedik helyért is ugyanúgy tudjanak versenybe szállni. 

A mindennapi életünkben is érdemes gyakorolnunk a kognitív rugalmasságot, ha például előléptetést szeretnénk kérni a munkahelyünkön, elképzelhetjük, hogy milyen reakciókat kaphatunk a főnöktől, és felkészülhetünk azokra, vagy végiggondolhatjuk, hogy miként reagálnánk, ha ránk öntené valaki a kávéját. A lényeg, hogy felkészültek legyünk a különböző eshetőségekre, és rugalmasan tudjuk kezelni a nem szokványos helyzeteket is.

Lefekvést jelző óra

Sokak számára a korán kelés igazán nagy kihívás, egy sportolónak azonban muszáj már a hajnali órákban is keményen edzenie. Ahhoz, hogy meglegyen az elegendő alvás, az olimpikonoknak szigorúan kell venniük a takarodót, nincs éjjeli sorozatozás vagy hosszan elnyúló sörözések.

Az ébresztő mellett az elit sportolók estére is beállítanak egy órát, hogy tudják, itt az ideje ágyba bújni! Ha kialakítunk egy esti és reggeli rutint, sokkal gördülékenyebben fognak telni a mindennapok, és ha nem virrasztjuk át az éjszakákat, napközben is jóval hatékonyabbak leszünk. 

Három pozitív dolog minden nap

Ha valaki azért edz, hogy a világ legjobbja legyen, könnyű a hibákat és a tökéletlenségeket észrevenni. Éppen ezért fontos gyakorlat a pozitívumok kiemelése. Egyes edzők arra biztatják a sportolóikat, hogy minden nap végén fogalmazzanak meg három olyan eseményt, ami pozitív volt az adott napban. Persze a sportolók főleg az edzésekhez kötődő dolgokra reflektálnak, de ez az egyszerű gyakorlat a mindennapi életben is jól jöhet. Egy rossz nap végén is lehet találni olyan apróságokat, amelyek szebbé tették az adott napot, és mindig jobb úgy nyugovóra térni, ha erre koncentrálunk. 

A teendők csoportosítása

Amikor sok dolgunk van, könnyű azt érezni, hogy elárasztanak bennünket a teendők. Az olimpikonokat arra biztatják, hogy kategorizálják ezeket a dolgokat: mi az, amit egy verseny előtt mindenképp meg kell csinálni és mi az, ami ráér. Ez a technika mindenkinek segíthet egy kicsit jobban elosztani a terheket és a tennivalókat. 

Az út a lényeg, és nem az eredmény

Klisésen hangzik, de sokkal fontosabb magára az odavezető útra koncentrálni, mint a végeredményre. Ha egy atléta állandóan csak arról álmodozik, hogy egyszer majd olimpiai aranyat nyer, valószínűleg kevésbé figyel oda a fejlődésére és arra, hogy hogyan is tud eljutni odáig. Ahelyett, hogy távlati célokra koncentrálnál, érdemes arra figyelni, hogy mik azok az apró dolgok, amelyekkel minden egyes nap egy kicsit előrébb kerülsz.