A mondás úgy szól ugyanis, hogyha fénylik Vince, megtelik a pince. Régen ezen a napon, egyik pincéből a másikba járva ittak áldomást a gazdák. Lehet, hogy már nem él ez a szokás, de az biztos, hogy több helyen kerül ilyenkor finom bor az asztalra, ahhoz pedig igencsak jólesik valami kiváló borkorcsolya, vagyis lepcsánka, azaztócsni.Megfogadtam, hogy a 15. elnevezés után megállok, nem sorolom tovább, pedig biztos, hogy ennél több is létezik.
Van, aki tojást és tejet, tejfölt, joghurtot is tesz bele, az ízesítése pedig fantázia kérdése. Só, bors az alap (elviseli a borsikafüvet, majoránnát is), de mehet bele akár dinsztelt káposzta, karalábé (csak karalábéból is készülhet), sütőtök, zeller, gomba, cukkíni. Csicsókából édesen is finom.Nem véletlenül hangsúlyoztuk a nyers krumplit, mert sokan a gánicát és dödölét (vagy dödöllét) is egyik változatának tartják, de nem így van, mivel ezek főtt krumpliból készülnek.
Kíváncsiságom nem hagy nyugodni! Ha ismertek a lapcsánkára – a fent felsoroltakon kívül – más elnevezést is, írjátok meg, hogy a NoSaltyn szerepelhessen a legteljesebb lepcsánka-szinonimagyűjtemény! A segítségetekkel már 31 elnevezésnél tartunk!
Tovább is van, mondjam még?
Lássuk, kinek melyik ismerős: az eddig említett kettőt már nem ismétlem meg, de elterjedt a tócsi, lapcsánka, cicege, cinke, bodag, derrentyű, kremzli, görhöny, harula, krumplibaba, lapotya, matutka, lepkepotyi név is – jaj, még mennyi van ezeken kívül, de tartom a szavam, itt a vége.Arról nem is beszélve, hogy nemzetközi hírnévnek örvend, hiszen a svájci röszti, az angol hash browns, a svéd rarakor, a lengyel placki, a cseh bramborák, mind-mind olajban kisütött, reszelt, nyers vagy főtt krumpliból készült lepényt jelent.Csak nyers krumpliból!Elkészítése is igencsak változatos. A legegyszerűbb: nyers, reszelt krumpli, kevés liszt (én sokszor el is hagyom, hogyha elég keményítő van a krumpliban, márpedig ilyenkor, és főleg tél vége felé ez a jellemző, mivel veszít víztartalmából), hagyma, fokhagyma.
