Szeretném a családom egy hagyományos édes kalácsreceptjét megosztani veletek, ami közel áll a szívemhez. Az anyukám ezt a receptet a nagymamájától kapta, aki pedig az édesanyjától, és így tovább. Arra már nem emlékszem, mikor ettem először, de arra igen, hogy hol…a dédmamámnál, karácsonykor! Én még nagyon pöttöm voltam, ő pedig már nagyon idős.
Akkor még nem tudtam, hogy az ő tulajdonában van a különleges kalácsrecept. Különleges, mert a szívét-lelkét belesütötte, holott sosem volt nagyon pénzük. Az ő idejükben elég szegényesen készült, sőt, volt, hogy a diót dejóval (darált napraforgómaggal) helyettesítették, vaj sem volt, maradt hát a margarin, illetve mazsolát sem tett bele (ez az én továbbfejlesztésem). Nálunk a legtöbb jelentősebb ünnepre készül kalács valamilyen formában. Olykor csak úgy, unalmunkban is sütünk egyet, mert az mindenhez jól megy! Kalács nálunk még nem maradt szárazon.
Ennek a receptnek az egyszerűség a lelke, nem kell hozzá tömény töltelék és felesleges fakszni, szimplán csak a finom foszlós tészta. Én mindenképp teszek bele mazsolát, amit előtte egy kevés narancslikőrbe áztatok, hogy legyen benne egy kis plusz kényeztetés.
A kalácstészta különleges gondosságot igényel, hagyományosan tejjel és vajjal készítem, hogy a jellegzetes állagát elérjem, és hagyok időt neki, hogy kellően megkelhessen.
Átlagában (mások) összefonják, és többféleképpen formázzák. Készülhet hármas vagy négyes fonással is, de én nemes egyszerűséggel csak megszórom a belevalókkal, aztán, mint a bejglit, szorosan és határozottan feltekerem. Ez a módszer azoknak is jól jöhet, akiknek nincs elég önbizalma vagy tapasztalata a fonáshoz, bár még így is mutatós lesz, ahogy picit túlsül a formán, és szépen fénylik a felülete. Egy szó, mint száz, ennek az édesen foszlós házi kalácsnak nincs párja!
Íme a recept:
A tésztához a langyos tejet elkeverjük a cukorral, az instant élesztővel, az olvasztott vajjal és egy csipet sóval. Ezután jöhetnek a keverékbe a tojások, a vaníliás cukor és egy kevés reszelt citromhéj. A lisztet fokozatosan és kevergetve adjuk hozzá, hogy csomómentes legyen, végül kézzel dolgozzuk ki jól a tésztát. Formázzunk belőle egy szép sima cipót, majd letakarva kelesszük 1 órát meleg helyen. Ez idő alatt áztassuk be az aranymazsolát a narancslikőrbe, hogy jól megszívja magát és átpuhuljon.
A megkelt tésztát nyújtsuk 1 centi vastagságúra, majd kenjük meg a vajjal, szórjuk meg barna cukorral, darált dióval és a mazsolával. Szorosan tekerjük fel, mint egy bejglit, és helyezzük át egy kilisztezett, kibélelt kenyérformába.
A tetejét lekenjük tojássárgájával, és letakarva kelesztjük még 30 percet. Előmelegített sütőben 30-35 percig süssük, de félidőnél fordítsuk meg mindenképp, így fog szép egyenletesen pirulni. Miután kisült, a formában hagyjuk kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
Reggelire, kissé megpirítva, vajjal megkenve, kávéval/teával fogyasztva az egyik legtökéletesebb napindító, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Készítsétek el ti is!
A foszlós diós kalács teljes receptjét ITT találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Próbáld ki ezeket a karácsonyi finomságokat is:
