Van néhány olyan nagyváros a világon, amelyet az ott élő népek kultúrájának és gasztronómiájának sokszínűsége nélkül el sem tudnánk képzelni. Pontosan ilyen a német főváros is!
Nemrégiben egy magyar video- és fotóművész kiállításának megnyitójára utaztunk Berlinbe. Már hetekkel az indulás előtt izgatottan gondoltam arra, micsoda ínycsiklandó falatkákat fogok enni a jobbnál jobb török, mexikói, kínai büfékben. Hovatovább, azt is elhatároztam, hogy a valódi német krumplilevest és a káposztával tálalt sertéssültet sem fogom kihagyni.
Tudtad?
Berlinben 3,4 millióan laknak. Az 1990-es újraegyesítés óta szinte ugyanannyian hagyták el a várost, mint ahányan odaköltöztek. Ez a nyüzsgő város a bevándorlókat mindig vonzotta és szívesen be is fogadta. A 17. századtól franciák, később szlávok települtek be. A második világháború után távolabbról származó vendégmunkások próbáltak szerencsét, törökök, kínaiak, vietnamiak.
Amilyen a népek sokasága itt, olyan változatosak az éttermek. A kis döner kebabostól az elegáns olasz vendéglőig minden megtalálható.
Az utcákat járva láthatjuk, hogy mindenki majszol valamit. A gyors falatokhoz könnyen hozzájut az ember. A mini hot dogot rögtön az utcai árustól, a kebabot ablakon keresztül, a péksütiket pedig a nyitott látványpékségekben villámgyorsan megvehetjük.
Mi sem tétlenkedtünk. A Spree partján egy kis szabadtéri színházat újítottak éppen fel az idei szezonra. A bejárat melletti kávézóban remek eszpresszót és egy, a hajdani jaffaszörpre emlékeztető, palackozott, ráadásul bio italt ittunk.
A város, sőt Németország legmagasabb építménye, a 368 méteres tévétorony mellett német péksüti-specialitásokat és igazi, nem malátával színezett, sokmagos zsemlébe készített szendvicset vettünk. Az Alexander Platz közelében a magasvasút alatt beültünk egy mexikói quesadillára, ahol a chilis kolbászkájukat is meg kellett kóstolnunk. A kiállításmegnyitó utáni vidám órákban ismét megéheztünk. Na, ekkor jött a szuper kebab. Teljesen máshogy készítik, mint nálunk. A legfőbb különbség az, hogy nem vékony tésztába tekerik, hanem vastagabb, kenyérszerű pitába sütik bele a husit. Meg kell mondanom, jobbra emlékeztem, vagy csak az ízlésem változott, de most a budapesti gyros győzött.
Tipp
Keleti fűszeres üzletben vásároljunk megfelelő vékony pitát és kebab fűszerkeveréket, készítsük el otthon ezt a török ételspecialitást!
Másnap későn keltünk, így a reggeli kimaradt, rögtön levessel indítottuk a napot. Német krumplilevest és a frankfurtihoz hasonló kelkáposztával készült másik változatot rendeltünk. Nálunk nem lehet kapni azt a vegetához hasonlatos fűszerkeveréket, amelyikkel megszórják minden levesüket, ezért szinte egyforma ízt érzünk, ha megkóstoljuk őket. Ez most a kétféle rendelés kapcsán be is igazolódott. A krumplileves állaga azonban olyan volt, mint amilyenre számítottam, krémes, de nem tejszínes. A zöldség egy részét szétfőzik vagy összeturmixolják a levesben, ez adja selymes állagát.
Levestúránk során teljesen telítődtem a helyi ízekkel, ezért a „Schweinsbraten mit Kartoffelknödel und Krautsalat” ezúttal kimaradt. Ezt az ételt Ausztriától Svájcon és Észak-Franciaországon és Olaszországon keresztül Csehországig sokan kedvelik és készítik. Mindenki kicsit másképpen, más körettel vagy édes helyett savanyú káposztával tálalja. A barna szósz helyenként halványabb és nem is olyan jelentős. Egy biztos, Németországban héjában főtt krumpliból készítik a gombócot és köménnyel szórt édes káposztát adnak a barna szósz alól kikandikáló sült-főtt sertéskaraj mellé.
{ GALÉRIA = title:N%C3%A9met%20sert%C3%A9ss%C3%BClt%20%C3%A9s%20burgonyagomb%C3%B3c, 0,1,2,3,4,5 }
Jövő héten gyors, kekszes sütiket készítünk, addig is süssük-főzzük a német specialitásokat kedvünkre.
Gréti
