Dédikénk tapsikolt pogácsája - Krumplis pogácsa 8.

nyamóka 6 recept

Szerencsés vagyok. Csodás helyen nőttem fel, csodás gyerekkorom volt. Faluhelyen, nagy kerttel, nagyszülőkkel. Mi egy háztartásban éltünk anyai nagyszüleimmel, és én ezt nagyon szerettem! Nagypapám és nagymamám 52 évet éltek együtt szeretetben, azt hiszem, náluk összetartozóbb két embert nem láttam életemben. Igen, ez a szó jut róluk először eszembe: összetartozás. A szó legnemesebb értelmében. Túléltek két világháborút, felneveltek három gyereket, sokszor nagyon szegények voltak, de valahogy soha nem éheztek. Az én nagypapám mindent elkövetett, hogy étel legyen az asztalon, a nagymamám pedig, hogy az mindig finom legyen, bármi is legyen az. Sosem tudtam megfejteni, hogy mitől volt olyan jóízű a legegyszerűbb ebéd is, ha ő csinálta, mitől volt az más, ha ő kente a zsíros kenyeret nekünk, gyerekeknek. Sajnos, nem hagyott ránk recepteket, mert ő mindent fejből csinált. Sok olyan étel van, amit én is, anyukám is, csak "érzésre" készítünk, ezért aztán mindig bajban vagyok az ilyen régi receptek mennyiségeinek leírásával. Most mégis megkísérlem, mert azt hiszem, ez az a recept, amit leginkább szeretnék itt látni, pedig a világ legegyszerűbb receptje. Nekem nagy kedvencem mégis. A nagyikám, aki közben a család dédikéje lett, csinálta nekünk mindig. A bátyámmal imádtuk! Végül pedig ez az a pogácsa, amit a család minden tagja meg tudott csinálni, még a férfiak is; a nagypapám, apukám, még a bátyám is csinált nekem ilyet, már kisfiú korában, amikor rám vigyázott. Nagypapám nevezte el tapsikolt pogácsának, mert a nagyikám csak úgy a két tenyere között lapítgatta, "tapsikolta". Ezért olyan kedves nekem ez az íz, ez az illat, mert visszarepít abba régi, kedves konyhába, dédike konyhájába. :-)