Mangalica hús

A mangalica szót – a Történeti Etimológiai Szótár szerint - először 1791-ben említik, amikor az ajkai kanásztól elhajtanak „100 darab sertéseket, rész szerént mangaritzákat rész szerént magyar fajtákat”. A gödöllői Grassalkovits-uradalomban már 1795-ben 110 mangoliczának mondott disznót vásároltak. A mangalica, akárcsak a szalonna szavunk szláv, szerb-horvát eredetű, ugyanis a magyar mangalicát az 1830-as évektől a Szerbiából behozott sumadia disznóból a szalontai és a bakonyi disznó keresztezésével tenyésztették ki.A mangalica ősi magyar zsírsertés. Kis testű, vékony csontozatú, s gyaluforgácsszerűen göndörödő szőrköntös takarja. Négy színváltozata volt. A legelterjedtebb a szőke, de vörös változata is van, míg a fekete mangalica már kipusztult. Értékét a takarmánnyal szembeni igénytelensége, edzettsége és ellenálló képessége adta.A mangalica zsiradékának a többi sertésfajtáéhoz képest nagyobb olajsavtartalmát és kisebb telítettzsírsav-tartalmát több kisérlet nem igazolta. Jelentős ugyanakkor a vitamin- és ásványianyag-tartalma: húsa több tiamint, riboflavint, vasat, cinket és rezet tartalmaz mint a hússertésé.A nagy izombeli zsírtartalom és annak finom, egyenletes, márványos eloszlása kedvező az élvezeti érték (ízletesség, lédússág, porhanyósság) szempontjából, s összességében kiváló steaktulajdonságot jelent. Márványozott húsából és szalonnájából minőségi termékek (hosszú ideig érlelt sonka és szalámi, pecsenyehúsok, kenyérszalonna) készíthetők.