A liba barna húsú, magas zsírtartalmú szárnyas. A vadliba költöző madár, de igen régen háziasították, már az ókori görgök, rómaiak, egyiptomiak is fogyasztották a húsát. Létezik fehér és szürke tollú fajtája, ez utóbbi akár a 12 kg-os súlyt is elérheti, míg a fehér tollú libák kb. 5-6 kg-osak. Bizonyos libafajtákat kifejezetten a tollukért, másokat hízott májukért vagy sütnivaló húsukért tartanak. A libaháj a hízott liba feldolgozásakor a mellről, a combokról és a hasüregi részről leválasztott kissé húsos zsírszövet. A libahájból általában libateperőt sütnek, ami kenyérrel nagyon finom csemege. A töpörtyű után maradt, leszűrt libazsírban lehet libamájat sütni és eltenni, konfitálni. Libahájból ízletes hájas tészták is süthetők, ilyenkor a hájat általában „elkaparják” késsel, ettől egységes krémállagú anyag keletkezik. A libahájat általában bőrével együtt lehet kapni piacokon, szárnyashús-boltokban