A vaníliáról és a hozzá kapcsolódó vaníliás ízről sokaknak valószínűleg egy világos (sárga) színű, édes valami jut eszébe (fagyi, krém, keksz, joghurtital, tejszínhab, hosszú a sor), pedig a fűszer maga illatos, keserű és fekete, ráadásul többnyire ritkán találkozunk az eredeti ízével. Sokkal könnyebben hozzájuthatunk viszont a vanillinhez, amit mindenki ismer a kis sárga zacskós cukor formájában, és hiába hívjuk vaníliás cukornak, az életben nem találkozott a természetes változatával. A vanillint mesterségesen állítják elő eugenolból (ami a szegfűszegnek is adja a különleges aromáját), színtelen, erős illatú ízesítő, amit nagy mennyiségben olcsón és könnyen lehet előállítani. Nem úgy, mint a valódi vaníliát.
A vanília egy kosborfélék csoportjába tartozó kúszónövény, a mexikói eredetű vaníliacserje gyümölcse.
A vaníliarúd egy orchideaféle hosszúkás, csőszerű toktermése, amely virága sárgásfehér vagy zöldes színű, meglehetősen kicsi, beporzásukat a természetben kolibrik végzik.
Közép-Amerikában és Mexikóban őshonos, ma már Madagaszkáron, a Comore-szigeteken és Réunion szigetén termesztik, innen származik a legjobb minőségűnek tartott bourbon vanília, ezen kívül még a Tahitiről származó laposabb, húsosabb fajtája is létezik.
Nagyon kedvesen hangzik a kolibrikkel való beporzás, de a valóságban ez úgy néz ki, hogy az ültetvényeken dolgozó munkások egyenként porozzák be a virágokat kézzel, egy kis bambuszpálcával. Sosem számított olcsó fűszernek, mivel a termesztése rengeteg munkával jár, a termény pedig kiszolgáltatott az időjárás változásának, viszont a kereslet növekedésével fokozatosan nőtt a kínálat is, de a kilengések így is természetesek voltak. A hirtelen pusztító tájfunok hatalmas károkat okoznak, így emelkedett meg az 1970-es években, majd a 2000-es évek elején is a vaníliaárfolyam, ezeknek is köszönhetően terjedt el a vanillin használata.
Az elmúlt évek legnagyobb csapása a Madagaszkáron 2017-ben végigsöprő Enawo hurrikán volt, amely több mint 50 embert megölt, és a vaníliaültetvények 30%-át elpusztította. Madagaszkár ekkor a világ legnagyobb vaníliatermelője (48%-ot lefedett a piacon) volt, így éves szinten 24%-kal csökkent a termelés.
Vaníliabűnözés
Ez akkora veszteséget jelentett, hogy a hiánnyal együtt a vanília ára rohamosan nőni kezdett: a Madagaszkári ellátmány csökkent, nagyobb lett az igény a más termesztőktől származó fűszerre, de mivel a kínálat nem tudott növekedni, a vanília ára egy időben az ezüsttel volt egy szinten. Ebből aztán a farmerek közül sokan rettentően meggazdagodtak, de főleg a közvetítők, akik az exportőröknek adják tovább az árut, így a vaníliabűnözés is megjelent, annyira komolyan, hogy a termesztők machetével voltak kénytelenek éjszakánként a földeken korzózni, nehogy kirabolják őket, hiszen egy rúd vanília is akkora értek a világ egyik legszegényebb országában, hogy a rablásoknak gyakran gyilkosság lett a vége. Így jöttek a macheték, az exportőrök és a vaníliabárók.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a farmerek és az exportőrök közötti közvetítőknek az elszegényedő gazdák kiszolgáltatottak, ha kevés a termesztésből befolyó profit, tőlük kérnek kölcsön, amire a következő termés a fedezet, de ha közbeszól az időjárás vagy kirabolják őket, nem tudják fizetni az adósságukat.
Ezek olyan strukturális kérdések, amire az elmúlt néhány évben kormányzati és civil szervezetek segítségével elindultak reménykeltő fejlesztések, de ahogy a világon mindenhol, itt is közbeszólt a világjárvány okozta válság, ami tovább nyújtja az amúgy is pengeélen táncoló gazdaságot. És persze az emberek biztonsága is nagyobb veszélybe került, így csak remélni lehet, hogy az éppen javulni kezdő krízishelyzetet nem löki vissza még mélyebbre a járványhelyzet.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Olvass még több izgalmas alapanyagról:
