Értesíthetünk a legfrissebb témákról?
oké!A street food kétség kívül remek dolog, de mi, magyarok már ezt is évtizedekkel ezelőtt feltaláltuk, csak éppen lacikonyhának, Utasellátónak vagy lángososnak hívtuk. Neked melyik volt a kedvenced?
A fogalommá vált Utasellátó Vállalat idén lenne pontosan 80 éves: 1948-tól szolgálta ki a tömegközlekedéssel utazókat, és gondoskodott a korgó gyomrok elnémításáról. Akár vonatoztunk, buszoztunk, vagy hajóval vágtunk neki az utunknak, nem maradtunk szendvicsek, meleg étel, presszó kávé, sem frissítő italok nélkül.
Rántott húsos szendvics, Traubi és Bambi csábította az utazókat minden Utasellátóban, de igazi innovációnak számítottak a budapesti aluljárókban felállított óriás Utasellátó automaták is.
A sajtos-tejfölös lángos valódi fogalom, a magyar ember utcai étkezésének non plus ultrája. A lángos nagy túlélő, mert azon ételek közé tartozik, amit ugyanúgy szerettünk gyerekként, és változatlanul rajongunk érte még ma is. Néhány évtizede a kalóriatartalom helyett még a sajt púpozására ügyeltünk, és olyan szenvedéllyel ettük a lángost, hogy még a lángossütő is belepirult.
A lacikonyha, vagyis a sült húsok, a kolbász, a hurka és a pecsenye lelőhelye nagy népszerűségnek örvendett a szocializmus évtizedeiben, de története a Kádár-korszaknál sokkal régebbre nyúlik vissza. Az elnevezés vélhetően a 15. századtól terjedt el, amikor az emberek június végétől, pontosabban László naptól már nem bent a házban, hanem a nyárikonyhában főztek.
A barokkos túlzásokat mellőző lacikonyha sikerét az egyszerű, gyors és finom ételek mellett az alacsony áraknak is köszönhette, de napjainkban is nosztalgiázhatunk, ugyanis a lacikonyhák most is élnek és virulnak.
 |
|
 |
|
 |
Címlapkép: Bauer Sándor/Fortepan
Petrás Gabriella 
Hozzászólások
A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!
Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!