Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Szépségpraktikák az ókori Rómából: hattyúzsírral és gladiátorok izzadtságával szépültek

A ritkás szempillák sok szexre utaltak, az előkelő nők bőrét ólommal fehérítették - egész szépségkommandó dolgozott a római arisztokrata asszonyok külsején.

Mérgező ólom a sminkhez, hattyúzsír a ráncokra és egérürülék a hajkorona erősítésére. A tehetős római nők szépítkezéséhez tucatnyi szolgálólány asszisztált órákon keresztül. Elképesztő módszerek, kozmetikumok és sminkszerek az ókori római nők budoárjából.

Bűzös arcpakolások

Az ókori Rómában a nők különösen sokat adtak a megjelenésükre, olyannyira, hogy külön kozmetikai csapatuk volt, cosmetae néven. Külön szolgáló tartotta a tükröt, az összepréselt festékpasztillákat pedig a felvitel előtt pépesre rágták, hogy az kenhető legyen. Akárki azonban nem rághatta össze a festékeket: csak jó leheletű szolga végezhette a nemes műveletet, ha az úrnő is megfelelően frissnek tartotta a leheletét.

A nők éjszakára rendszerint zúzott gabonafélékből, gyógynövényekből és mézből kevert arcpakolást tettek fel. A ráncokra hattyúzsírt, a bőr puhításához erősen bűzlő gyapjúzsírt használtak, de az osztriga epéje, az állati vizelet és ürülék, valamint a méhlepény is gyakori kellék volt az szépségápolás során. Ezek mellett a rózsavíz, a tojás, az olívaolaj, a tömjén, a mandulaolaj és a méz is kedvelt bőrszépítő volt.

Ezekhez az alapanyagokhoz szuper receptjeink is vannak! 

Smink, amin egy egész csapat szolgáló dolgozott

A reggelek azzal indultak, hogy egy szolgálólány – jellemzően szamártejjel – lemosta az úrnő éjszakai pakolását. Ezután egy másik szolga a fogápolási kellékekről gondoskodott, mivel az ókori Rómában az ápolt fogsor legalább annyira fontos volt, mint napjainkban. Ezt követően jöhetett a korabeli sminkmester, aki – rendszerint fehér ólmot tartalmazó – fehéres alapozót kent úrnője arcára, hogy a státuszszimbólumnak számító fehér bőr látszatát megteremtse.

A rózsás archoz a pirosító szederléből, vörös krétaporból, pipacsból, piros okkerből vagy mérgező piros ólomból készült. De ha a hatást fokozni akarták, akkor az arénákban harcoló gladiátorok izzadságához is hozzájuthattak apró ampullákban, amitől élettel teli bőrszínt reméltek. A sminket hamuból és koromból kevert porral fejezték be, amit a szemöldök és a szempillák feketére színezéséhez használtak. A dús szemöldöknek intelligenciát, a ritkás szempilláknak pedig ledérséget tulajdonítottak: a kevés szempilla szégyennek számított, mivel úgy tartották a pillák a sok szextől estek ki.

Ápolt, ősz hajszálak nélküli frizura

A makulátlan bőr mellé szépen fésült, fényes és illatos hajkorona is dukált. De a reggeli fésülködés nem pusztán néhány hanyag mozdulatot jelentett egy hajkefével: a szolgálók kikefélték, megfésülték az úrnő haját, aztán olívaolajjal, krémekkel puhították és illatosították, majd csipesszel kiszedték az őszülő hajszálakat. Az ornatrix, vagyis a fodrász kezelte a korabeli hajsütővasat, vagyis a parázson forrósított bronz rudakat, amikkel elkészítette az akkoriban divatos göndör frizurát. Egy jó fodrászt olyannyira megbecsültek, hogy saját síremléket is kapott halála után.

A rómaiak a sötét, dús hajat tartották vonzónak, és mindent megtettek azért, hogy az őszülést elrejtsék, a kopaszodást pedig megelőzzék. Égett dióhéjból, gyógynövényekből készítettek hajfestéket, a kopaszodás ellen medvezsírból és mirtuszból, a haj erősítésére pedig egérürülékből, ecetből, borból, valamint sáfrányból kevertek kencét maguknak. Később a paróka viselése is elterjedt.

Talán ez is érdekelhet 

Ezt ették régen a földművelő parasztok – mi biztosította a kellő energiát? 

Fürdés szappan nélkül

A tehetős nők tisztálkodásához külön fürdetőszemélyzet asszisztált. Akkoriban nem használtak szappant, helyette olívaolajjal és kaparóeszközökkel távolították el a koszt magukról. A szolgák habkővel dörzsölték végig az úrnőjük testét, majd egy másik bekente fehérítőkrémmel, ami gyakran fehér ólmot és krokodilürüléket is tartalmazott. A kiáztatott lábakat újabb szolga pedikűrözte, miközben egy másik megállás nélkül legyezte az úrnőt, nehogy megizzadjon a szépítkezés közben. Mivel a hajon kívül a test többi táján nem tartották vonzónak a szőrt, a nem kívánt szőrszálakat kihúzták, legyantázták, dörzsölték, vagy egyszerűen leborotválták.

Illatosítás a szagok elnyomására

A római nők nagyon sok parfümöt használtak. Mivel a sminkszereknek és a kozmetikumoknak sokszor orrfacsaró szaga volt, rendkívül erős parfümökkel igyekeztek elnyomni azokat. Cicero szerint azonban egy rendes, tisztes nőnek nem volt szüksége ezekre és jobban tette, ha nem használt ezekből az erős parfümökből. A főként írisz- és rózsaillatú parfümök nemcsak folyékony, hanem gyantától ragacsos formában is léteztek, amiknek illata már messziről jelezte viselőjének érkezését. A rómaiak a rózsa rabjai voltak: egyszer Néró császár 4 millió sesterces, vagyis közel 60 millió forintnak megfelelő rózsaolajat, rózsavizet és rózsaszirmot vásárolt saját és vendégei örömére. A rómaiak azonban nemcsak magukat, hanem gyakran a ruháikat, bútoraikat is illatosították.

Utolsó simítások

Ha a test, a haj és a frizura is készen volt, az úrnőhöz közelálló, bizalmas szolgálólány meózta le a remekművet, és tett javaslatokat a fellelt hibák javítására. A végső simításokat a vestiplica végezte, aki elrendezte a ruha redőit, szükség esetén igazításokat végzett rajta, majd egy másik szolga felékszerezte az úrnőt.

A tucatnyi szolgálólányt igénylő, több órás szépítkezési műveletet végén az eredményt, vagyis az úrnő szépségét kötelező módon dicsérni, magasztalni kellett. Ha azonban az mégsem volt tökéletes, akkor az apróbb hibákért tűszúrások és verés, a nagyobbakért pedig korbácsolás járt az ügyetlennek ítélt szolgáknak.

Via: Facts and details, Wikipedia, Supersapiens, 100falcons

Ezeket olvastad már? 

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!